Mindenségben Rend van. Minden energia, és az energia kiegyenlítődésre törekszik. Sokszor halljuk, hitrendszerünk része, alapja. Mégis megtapasztalni, az élet legapróbb dolgaiban is felfedezni, észrevenni újabb bizonyosságot ad. Elengedni, elfogadni, feladni. Ennyi kell hozzá és nem több. És már vissza is fordul. Egyszer egy okos ember azt mondta, onnan tudod, hogy valóban feladtad, ha visszajön, más vagy még jobb formában. Mindegy a hogyan.

De mégis küzdesz, harcolsz, akarod, tartod, nem engeded. Véget nem érő harc ez önmagaddal szemben. Pedig csak annyi kell, hogy feladd. Tudom, ez tűnik olykor a legnehezebbnek. Hiszen annyi minden fűz, köt hozzá. Beszélhetünk tárgyról, személyről, vagy ideáról. Tele vagy gondolatokkal, mennyi mindent veszíthetsz. Tele vagy csalódásokkal, kétségekkel. Nagy játszmák ezek. saját magad pörgeted, húzod bele. Csináld csak, a végén úgy sincs más választásod, csak a feladás, elfogadás. Abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik, talán észre sem veszed és már meg is fordult az egész. Hoppá, már vissza is kaptad. Egy jobb, szebb, újabb minőségben. Csodálatos a Mindenség. Hálás vagyok ezért az újabb tanításért.