Mindennek két oldala van, illetve lehet, hogy több, de kettő az biztos. 

Mikor azt érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok lásd meg a hullámok után elsimuló tenger nyugalmát. Lásd meg, hogy minden csak viszonylagos, és mindennek van egy tanító célzata. Amit most negatívként élsz meg lehet, hogy az hozz épp szabadságot, megkönnyebbülést utólag. És visszatekintve az egészre, már azt kívánod, bárcsak hamarabb bekövetkezet volna. Igen van olyan dolgok, amik nagyon megérintenek.

Ilyen egy-egy szeretett személy elvesztése. Kérlek, próbáld az ő szemszögéből nézni. Neki mennyivel jobb, hogy már nem kell szenvednie. Milyen jó, hogy szabad lehet, és újra választhatja az életet. Egy újabb lehetőség, egy újabb csoda. Mély és fájdalmas tudom. De tudom azt is, hogy amíg érte, miatta keseregsz, addig csak megkötöd. Megkötöd, magadhoz láncolod. Önzőségeddel még mindig itt tartod, holott már lehetne szabad, igazán szabad. Minden korábbi nehézség nélkül, minden korábbi fájdalom nélkül.

Elvesztetted a munkádat. Tudom, kilátástalannak látod a helyzeted. Hidd el, hogy nem az. Ezer lehetőség vár rád, melyet eddig észre sem vettél. Hisz a megszokott, monotonságban nem is néztél körül. Nem is emelted fel a fejed. Most megteheted. Emeld ki a fejed a fölötted tornyosuló hullámok sokaságából. És lásd meg a másik oldalt. Lásd meg, hogy lehet másképp is. Próbálj új dolgokat. Tele vagy önmagad alkotta korlátokkal. Ragaszkodsz a régihez, a megszokotthoz. Hiszen nem is értesz semmi máshoz. Mondod.

Ébredj. Nézz körül. Amíg a negatívból próbálsz cselekedni, addig nem fog menni. Olyan mintha futóhomokból akarnál kapálódzva kiszabadulni. Vedd észre, hogy mennyi minden van, amihez értesz. Amit tudsz, ami csak a tiéd. Amivel hozzájárulhatsz a világ számtalan csodájához. Amivel több lehet az életed. Keress, láss, tudd és tedd. Hiszen annyira csodálatos vagy. És mikor megtalálod az újat és visszatekintesz, akkor látod, hogy már nem is akarod azt a régit. Már érzed, hogy mennyire a rabszolgája voltál. Mennyire megkötötte az életed.

Elhagyott a szerelmed. Ha elment, nem kár érte. Akkor nem is volt az igazi. Tudom, most azt mondod közhely. Pedig, ha jobban belegondolsz így van. Szerettél volna egy szép, boldog, harmonikus életet vele. És az volt, vagy csak a rózsaszín köd borult a szemedre, és attól láttál mindent szépnek és jónak. Nézd meg az éremnek mind a két oldalát. Tedd fel mérlegre. Merre billen a serpenyő. Lehet, most még nem látod. Még friss a seb, friss a fájdalom. Próbálj meg a fájdalom közepette lélegezni. Csak vegyél egy mély lélegzetet. Így jó. Szépen lassan meg tanulsz újra lélegezni. És már nem is fáj annyira. És már észreveszed az érem másik oldalát. Ha őszinte vagy magadhoz, tudod, miről beszélek.

Nem jön össze az, amit elterveztél, amit szerettél volna. Pedig már mindent kigondoltál. Most csalódott vagy. Lassan elmegy a kedved az egésztől. Kérlek, ne add fel. Lásd meg, hogy az úgy nem lett volna az igazi. Lásd meg, hogy a következő esély, a következő lehetőség az, amire igazán vársz. És ha az előzött elfogadod, ha az előzőre azt mondod, hogy megalkuszol, akkor soha nem jutsz el az igazihoz. Legyen türelmed, kitartásod kivárni. Legyen hitted, tudd, hogy megérdemled az igazit. És ha érzed, akkor úgy lesz. Eléd tárul a lehetőség. Sokkal teljesebben, mint az bármikor is remélted volna. Bízz és higgy.

Bízz magadban. Emeld fel a fejed. Nyisd ki a szemed és lélegezz. És ekkor már érzed, hogy a hullámok lassan elcsitulnak, és lassan megnyugszik minden. Te is.