Hol van a lelkem?

terhek után szabadonA háttérből figyel. Figyel, hogy mikor léphet közelebb. Mikor lépek hozzá végre közelebb. Figyel, hogy mikor adok neki teret és helyet. A részem egy darabját őrizte idáig, most magával hozta és vár. Most én jövők. Most nekem kell közelebb lépnem. Nekem kell felé fordulnom, meghajtva a fejemet lassan közelíteni felé. Itt az ideje az álarcokat, a játszmákat letenni, lerakni és végre a valóra az igazra figyelni. Befelé figyelni és ezt a fókuszba helyezni.

A háttérből figyel. Figyeli, hogy mikor látom meg. Mikor veszem észre. Mikor veszem észre, hogy nem jó irányba haladok. Hogy az emelkedő helyett a lejtőt választottam. Figyel, hogy mikor veszem észre, mikor látom meg őt és a többi részemet. Mikor fordulok végre feléjük. Mikor találok újra vissza hozzájuk az Egységbe, melyet ismét én hagytam el. Melyből újra én vonódtam ki.

Figyel és őrzi a részeimet. Tudja és látja, hogy csak én léphetek. Én változtathatok. Még változtathatok.

Mert amíg nem változtatok, amíg nem közelitek és nem figyelek rá, addig nem tud közelebb engedni. Neki a való kell és az igaz. Ő azzal tud együtt lenni. Akkor tud kiteljesedni. Amíg a lejtőn vagyok nincs mód rá, hogy közelebb kerüljek hozzá. Ezt kell tudnom, ezt kell látnom és megértenem.

Észre kell vennem mikor nem az ő érdekeit figyelem, mikor leveszem róla a fókuszt. Csak úgy lehetünk újra Egységben, ha az Együtt-ben gondolkodom és az emelkedőre lépek.

Ideje hát megfordulnom, befelé fordulnom. Az álarcokat letéve meglátnom a valót. Itt az ideje a lejtő helyett az emelkedőt választanom. És nem áltatni tovább magam. A valódi érzéseimre figyelni és azokat megosztani. Megosztani, kiírni, elbeszélni, lefesteni, megrajzolni. Alkotni és teremteni.

Így közelebb lépni a lelkem felé. Az emelkedőn haladni, meglátni, hogy a titok, az elfedett dolgok a lejtő felé sodornak. Minden, ami hamis a Lelkemtől távolabb sodor. Egyre messzebbre és messzebbre. Itt az ideje hát, talán az utolsó pillanat megfordulni és befelé a lelkemre figyelni.

Megtalálni, meglelni újra az Egységet, melyből kivonódtam. Megtalálni, átélni s megőrizni.

Ő látja a valódit, értékeli a szépséget, a lágyságot, a jóságot. Tanulnom kell tőle, közelebb lépni, figyelni. Mit hogyan tesz. Ideje, hogy én figyeljek rá. Figyeljek rá és tanuljak tőle. A tanultakat megosztani és még közelebb lépni hozzá. Figyelni és tanulni tőle. Őt szem előtt tartva, teret adva neki. Megőrizni az Egységünket. És elköteleződni felé. Elköteleződni az emelkedőn történő haladás felé. A valódi felé. A jót látni, a jóra koncentrálni. Megérkezni, belelépni, felvenni az élet ritmusát. Együtt haladni tovább.

Akkor elmondhatom, hogy bennem egység van. A lelkem bennem van és Együtt vagyunk. Ezt szeretném, ezt választom. Így cselekszem, így teszek.

  1. április 22.

Endrődi Kriszta Életke

%d blogger ezt kedveli: