Ami neked vagy nekem egy apróság, másnak a világot jelentheti. Annyira különböznek a világaink egy világon, de akár egy családon belül is.

Más az én világom, más a te világod, más a szüleink világa, más a gyermekeid világa is. Más a világa a szegénynek, más a gazdagnak. Más világa van az elesettnek, gyámoltalannak, a betegnek. Pedig mind e földi világban létezünk. Milliónyi világ a világon belül.

Ami nekem sok, az neked kevés. Vagy épp fordítva. Egy gyermek számára az ünnep, az ajándékozás mind-mind varázslatos csoda. A felnőttek világába már nem mindig férnek bele a csodák. Pedig ezek az apró csodák teszik varázslatossá, mássá, szebbé a világot. De ezt elfelejtjük, elfelejtettük.

Az én világom találkozhat a te világoddal, és a mi világunk találkozhat egy harmadikkal. Mindig vannak közös pontok, melyek hidakat alkotnak a világok között. Lehet közös világunk a világon belül.

Törekednünk kell arra, hogy a közös pontok, a hidak egyre többek és többek legyenek és ehhez elég pár apróság és figyelem. Figyelem, hogy tudjam, lássam, a te világodhoz hogyan tudok kapcsolódni. Hol vannak olyan pontok, melyekből később hidak lehetnek? Lássam, tudjam milyen a te világod.

Értékek. Egy csengetés, egy mosoly, egy ölelés, egy simogatás, egy érintés, egy pillantás. Mind- mind apróság, mégis egy-egy ilyen apróság megváltoztathat mindent. Akár új világot teremthet.

A szürkéből színeset varázsolhat, az elcsépeltből, megszokottból újat, mást. Akár magával hozhatja a változást. És magával is hozza, mert ott és akkor…Itt és most azzal a gesztussal, azzal a tettel, azzal az aprósággal megváltozik minden. Abban a pillanatban elvarázsol, magával ragad, felemel. S bárcsak egy apróság, tudod, milyen nagy hatással van rád.

Sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent tehetünk azért, hogy a másik világát egy kicsit felemeljük, szebbé, kellemesebbé tegyük. Mennyi mindent figyelmen kívül hagyunk.

Pedig nem kell nagy dolgokkal megváltanunk a világot. Egy apróság is elég hozzá.

2016. december 26.

Endrődi Kriszta Életke