Anyanyelv

Van egy kedves ismerősöm, akivel az anyanyelvünk még véletlenül sem közös. Köztes nyelven nem beszélünk. Így ki-ki a maga nyelvén mondja a magáét. Igen kicsit mókás, de mégis az a legszebb az egészben, hogy értjük egymást.

Egészen addig értjük egymást, míg nem kezdünk el a szavak jelentésére figyelni, mert akkor megette a fene az egészet. Oda az aznapi kommunikáció. De mikor csak egymásra figyelünk és nem a kiejtett szavakra, akkor értjük egymást. Tudjuk a másik mit akar, és még rövid történeteket is elmesélünk egymásnak. Élményeket, melyek fontosak számunkra.szív

Nagyon különös érzés, így beszélgetni, és kívülálló számára biztos nagyon mókás is. Mégis ismeretségünk alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. És most már örülünk a viszontlátásnak. És beszélgetünk. Nem órák hosszat. Csak a lényeget, ami igazán fontos. Ami belül van. És látom a szemében, hogy lát ő is engem. Ismerjük egymást. Egy csoda. Mely lehetne természetes, hétköznapi. Mégsem az.

És tudod, rájöttem, hogy mégis csak közös az anyanyelvünk a szív nyelvén kommunikálunk. Mert a szív nyelve, minden ember számára közös és ismert, tudott. Csak elfelejtettük. Már alig, vagy egyáltalán nem emlékszünk rá. Csak a szavakat figyeljük és nem a mögöttük lévő embert, lelket. Aki szól, aki mondani próbál, szinte kiabál, hogy vegyél már észre. A közös nyelvet elfelejtve nem figyelünk a lélek hangjára.

Sokszor hiába beszélünk egy nyelven, mégsem értjük egymást. Csak elbeszélünk egymás mellett, mindenki fúja a maga igazát. Ebben nincsen szív, ebben nincsen lélek. Csak az én és az én igazam.

Nincs ez így jól. Meg kell próbálnunk emlékezni a szív nyelvére, melyet egykor mindannyian beszéltünk. A közös nyelvet, mely túl mutat minden nyelvi nehézségen, minden nyelvtani szabályon. Egy olyan nyelvre, ahol mindegy mit hogyan nevezel, hogyan címkézel fel, mert nem a címke a lényeg.

Kezdetnek figyeljünk, figyeljünk egymásra. Ne a kimondott szavakra, hanem a szavak mögött az emberre. Nézzünk egymás szemébe és lássuk meg benne a valódit. Azt, aki valójában ő maga. Halljuk meg a szavak mögött a valódi jelentést. A mosoly mögött lássuk meg a könnyeket. És a könnyek között lássuk meg a másikat.

És miközben figyelünk egymásra talán a feledés homályából feldereng a régi ismert közös anyanyelvünk. A szív nyelve.

Endrődi Kriszta Életke

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: