Neked

Neked írok, ki elmentél és űrt hagytál és kérdéseket. Miért? Miért most? És egyáltalán…. Felkészültél?  Te tudtad? Tudtad, hogy menned kell, vagy neked is váratlan volt?

Űrt hagytál, mely fáj és sajog, mardos. Űrt, mely mélységes és sötét. Könnyeket hagytál, melyek nem apadnak. Fájdalmat hagytál, mely nem szűnik, nem csitul. Csendet hagytál.

Értem, hogy menned kellett. Értem, hogy így van rendjén. Tudom, hogy így jobb, könnyebb neked. Ez az egy, mi vigaszt nyújt, mi enyhíti a fájdalmat, apasztja a könnyeket.

Tudnod kell, hogy nehéz nélküled. Most látom, most érzem. Időnként kereslek, de már nem talállak. Nem úgy, ahogy szeretném. Már nem vagy itt. Féltem, hogy elfelejtem hangod, arcod. Féltem, hogy mindez homályba, feledésbe merül. De már tudom, hogy nem így van. Minden egyes mozdulatod élénken él bennem. A hangod ezer másik hang közül is felismerném. Hiányzol.

Neked írok

Neked írok, ki itt maradtál. Ki fájsz és sajogsz, vagy épp hárítasz és elfojtasz. Inkább sajogj és égj. Most ennek van itt az ideje. Ideje, hogy sírj, zokogj és kiabálj, hogy érezd a hiányt. Érezd az űrt. Aztán, ha már fáj a szemed, fáj a torkod és már sírni sincs erőd, akkor vegyél egy nagy levegőt és fújd ki úgy igazán.

Tudom, sok most a tennivaló, mégis arra kérlek, engedj teret a fájdalmadnak. Az idő, nem enyhíti a fájdalmat. Az add enyhülést, ha átéled, megéled a fájdalmadat, ha teret engedsz neki. Akkor tud csitulni, enyhülni.

Állj meg egy kicsit az intézni valók közepette, ülj le egy kicsit és gondolatban szólítsd meg őt. Mond el neki, amit elszeretnél mondani, mond el ami itt maradt, ami kimondatlan maradt. Amit még nem mondtál el. Vagy, ha könnyebb írd le, írj egy levelet neki. Te döntöd el számodra melyik a könnyebb. Melyik áll hozzád közelebb.

Csak egyet ne tégy, ne tégy úgy, mintha nem történt volna semmi.

Most talán kicsit elveszett vagy valaki, aki fontos volt neked, elment. Azt gondolod, már semmi sem lesz a régi, minden megváltozik. És így is van. Már nem lesz minden ugyan olyan. Más lesz, de a másban is ott a holnap. Egy új nap.

2016. október 2.

Endrődi Kriszta Életke