Álmodom. Álmom békés és pihentető. Madár vagyok, angyal vagy ember. De az is lehet, hogy egyszerre mindhárom. Szabad vagyok. Lila világomban élek, utazom, repülök, vagyok. Ez a világ leér a tenger fenekéig, de ugyanakkor felér a végtelen égboltig és talán még tovább. Utazom, szállok, repülök. Könnyű és szabad vagyok. Utam bár kanyargós, mégis felszabadító érzés tudni, hogy jó helyen vagyok. Jó érzés tudni, hogy jó irányba, jó felé haladok. Nem tudom, honnan, de biztos vagyok benne.

Talán a szabadság érzése adja a bizonyosságot. Bár merre is vissza az utam, hegynek felfelé, vagy völgynek lefelé tudom, hogy a helyemen vagyok. Ez nagyon jó érzéssel tölt el. Szeretem az ilyen álmokat.

Lila világomban mindig jó idő van. A nap mindig süt. Meleget ad, de nem hőséget. Bársonyosan simogat. Fénye mindent beragyog, ugyanakkor mégis teret ad az árnyéknak is. Mindenben a harmóniát, az egyensúlyt fedezem fel. Amerre csak haladok béke és harmónia fogad. Belül én is békés és nyugodt vagyok. Nyugalmamat köszönhetem a körülölelő lila világnak. A mindig rám mosolygó napnak. Köszönhetem a bizonyosságnak, hogy jó úton vagyok, jó felé haladok.

Álmomból felébredek, vagy még mindig álmodom? Körül nézek, körülöttem ugyan az a lila világ terül el, amit az álmomban láttam. Azt hiszem megtaláltam. Itt vagyok, a helyemen vagyok. És bár most emberként kicsit lassabban, de haladok. Mégis nyugalom van bennem, mert a jó úton járok, és amíg ezen az úton járok, addig biztonságban vagyok.

És ha elhiszem, ha magamévá teszem az álmom egészét, ha olyan könnyedén teszem a dolgom, akkor elérem, hogy így ébren is szabadnak érezzem magam. Elérem, hogy szabad legyek. Szabad legyek, ne csak egy percre, vagy kettőre, hanem örökre, örökre.

2015. február

Endrődi Kriszta Életke