Azt gondoljuk, okosak vagyunk, szépen leszabályozzuk az életünket. Így gondolom, így majd jó lesz. Nem bántok meg senkit, megőrzöm a békét és a nyugalmat.

Miért nem hallgatok a szív szavára?

• Mert azt hiszem, azt hittem így teszek jót
• Mert ezt várják el tőlem
• Mert nem akarom megbántani a másikat

Sorolhatnám a jobbnál jobb indokokat, melyek mind-mind csak csapdák önmagam számára. Belehajtom, belekergetem magam egy újabb szegény-én játszmába. Hiszen én feláldozom magam, én feláldoztam magam. Kinek? Ki kérte?

Ja, csak azt gondoltad, hogy azt akarják, azt várják el tőled.

Azt gondoltad, így feláldoztad magad, áldozatot hoztál azért, hogy megőrizd a békét és a nyugalmat. Így a jó mindenkinek.

Elárulom, nincs béke, nincs nyugalom. Miért? Mert a másik ember, a másik fél a lelke mélyén érzi, hogy nem szívvel, nem szeretettel döntöttél, úgy ahogy döntöttél. Érzi, hogy nem vagy ott, nem vagy itt. Érzi és tudja és ez feszültséget generál. Egyre távolabb és távolabb kerülsz attól a személytől, akit nem akartál megbántani, mégis megtetted. Távolabb és távolabb. Nő a feszültség kettőtök között.

Nem érted, miért viselkedik így, pedig mennyi áldozatot hoztál, hogy megőrizd a békét és a nyugalmat.

Miért nem hallgatsz a szív szavára?

Nem, nem ezzel teszel jót. Nem azzal teszel jót, hogy látszatot ápolsz. Pont az ellenkezőjét éred el, mint szeretnéd. Titkokat teremtesz, melyek kettőtök közé állnak. Távolságot, feszültséget, érthetetlenséget, dühöt generálsz. Jobban megbántod, megsebzed a másikat, mintha hallgattál volna a szív szavára. Csak most alattomosan, láthatatlanul, nem kimondva, nem felvállalva teszed. De ettől még megtörténik. A másik érzi és tudja, bántod.

Áltathatod önmagad, becsaphatod önmagad. Megteheted, de ettől nem lesz könnyebb. Ettől nem leszel boldogabb. Senki sem boldog tőle. Se te, se a másik.

Hallgass kérlek a szív szavára! Érezz és szeress. Dönts szívvel, dönts szertettel. Akkor megélheted, átélheted, és valóban őrizheted a békét és a nyugalmat.

2016. április 29.

Endrődi Kriszta Életke