Integrált szemléletű Család és Rendszerállításra. 

Érdeklődni, jelentkezni lehet: 30-849-16-55, kriszta.endrodi@gmail.com

Integráció a saját életedbe!

Az életünk folyamatosan történik. Fejlődik és kibontakozik. Meg kell tanuljuk látni az utakat, melyek előttünk kibomlanak és képessé kell válnunk arra, hogy kövessük a választott utat. Ehhez belső látás szükséges. Olyan tudás, mely mentes minden korábbi élménytől, nem határozzák meg szerepeink. Ahhoz, hogy a saját utunkat tudjuk választani, magunk mögött kell hagyjuk életünk eddigi szereplőit és témáit. le kell zárjuk gyermekkorunkat és meg kell érkezzünk felnőtt életünkbe. Ehhez meg kell értsük történeteinket, ki kell vonódjunk belőlük és tovább kell lépjünk. Elakadt Én-részeinket össze kell szedjük, integrálnunk kell ezeket.
Lelki szenvedés akkor keletkezik, ha nem a saját utunkat akarjuk járni, letérünk róla.

Az integrációs állításokban megérthetjük az élet áramlását, követhetjük azt. Képessé válunk mély megértésekre és szembe kerülünk a választás felelősségével. Eldönthetjük, hogy megyünk tovább az eddigi utunkon, vagy belevonódunk valóban és valóságosan a saját életünkbe, felelősséget vállalunk érte és elkezdjük élni azt.

Csoportvezetőként az a feladatunk, hogy segítsünk meglátni a másik embernek a saját útját és elkísérjük azon, ameddig szükséges.

Kavicsok vagy hegyek

Rendet tenni önmagunk életében ez a feladat. Rendet gyermekkori rendszerünkben, családi rendszerünkben. Azért, hogy aztán onnan kiindulva megtehessük az első lépéseket önmagunk felé. A kijelölt úton, a gyermekkori családunkból a felnőtt életünk felé. Mely út rögös ugyan, de a családállítás segítségével ezek a rögök nem nőnek hegyekké. Az energiák kiegyenlítődése révén minden a helyére kerül. Így már nincs szükség hegyekre, nincs szükség visszahúzó erőre. Csak a saját egyéni fejlődésedhez szükséges kavicsokra. De ezek a rögök, kavicsok már a saját köveid, már nincsenek rajta a szülőktől hozott batyuk, már nincsenek rajta a hozott minták, így nem vállnak hegyekké.

Minek másznád meg a hegyet, ha haladhatsz a nélkül is. Annyi felesleges energiát használsz arra, hogy a szülőktől hozott batyukat cipeled. Nem akartál olyan lenni, mint a szüleid. Te másképp akartad csinálni. És nézd meg, pont ugyan úgy csinálod. Ugyan azokat a családi mintákat követed. Mászod a hegyeket, és csak mész egyre magasabbra és magasabbra, de még mindig ugyan azon a hegyen tartasz. Nem lenne sokkal jobb letenni ezeket a batyukat, letenni az otthonról hozott régi szülői mintákat. Végre haladhatnál, ahelyett hogy mindig ugyan azt a hegyet mászod, már évtizedek óta.

Gyere és változtassuk a hegyeket kövekké, apró kavicsokká, hogy terhek nélkül, szabadon haladhass a számodra kijelölt úton.

Endrődi Kriszta Életke