Megélni a jelen pillanatot ez a cél. Nem beleragadni az elmúltba. Látni azt, hogy minden itt és most van. Tudni, hogy a szerepeink is mi vagyunk. Jelen lenni, megélni minden szerepemet, akkor és ott, amikor és ahol szükség van rá. Mert ez a valóság, ez a való pillanat. Vállalni, hogy igen ez is én vagyok. Minden szerepem én vagyok. Még az is, amelyiket szeretném háttérbe szorítani az is én vagyok. Az is, amelyiknek nem annyira örülök. Az is, amin már szeretnék túl lépni, túl lenni, amiből már kilépnék. Mind-mind én vagyok.

Ezt kell elfogadnom. És azt, hogy egyik szerep sem rosszabb vagy jobb a másiknál. Csak más. Elfogadni és beépíteni. És ha ez már meg van, akkor már tudok választani. Tudok választani, hogy mikor melyiket helyezzem előtérbe. Melyiket élem éppen az itt és Mostban. Ez a feladat. És ha a feladat megvan, akkor már közelebb kerültem önmagamhoz. Akkor már élek, létezek.

Meglátni azt, hogy szerepeim hozzám tartoznak, és ha ezt elfogadom, akkor már elfogadom valamennyit. Elfogadom, hisz mind én vagyok. Elfogadom önmagam. Elfogadás nélkül nincs szeretet. Szeretet kell, hiszen önmagam szeretete nélkül nem létezhetem. Megtanulni elfogadni önmagam. Megtanulni szeretni önmagam. Mindig minden körülmények között. Mert csak ez a fontos. Hiszen a Mindenség része vagyok. És így önmagam tökéletlenségében vagyok tökéletes. Tökéletes, mint mindenki más.