Mese egy fiúról

Volt egyszer egy fiú. Elhatározta, hogy kincskereső lesz. Járta a barlangokat, bányákat. Mászta a hegyeket, völgyeket. Olykor a tengerfenekét kémlelte, de csak nem akadt a kincsre. Eleinte még nagy volt lelkesedése, elszántsága, kitartása. Aztán az idő múlásával lelkesedése, elszántsága, kitartása is fogyóban volt. Csalódás, csalódás után. Újra és újra felépített vágya, hogy most végre kincset talál; újra és újra összetört.

Kedveszegetten járta a vidéket. Elment kitudja hány barlang mellett, de feléjük sem tekintett. Mi lehet vele a baj? Hiszen olyan elszántság volt benne és olyan kitartása volt. Valami hiányzott vajon? Hiányzott?

Nézte, nézte az önmaga által készített térképet, de nem látott rajta hibát. Mindent rárajzolt, minden utat megnevezett. Hát a zsebébe tette.

Ment tovább és tovább, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy valamit eltéveszthetett, valamit ő ronthatott el. Újra elővette a térképet, amit saját kezével rajzolt meg. Nézte, nézte, nézegette, s egyszer csak feltűnt neki, hogy a térképe igen elnagyolt és felszínes. Ugyan rajta vannak a barlangok és az utaknak vannak neveik, de hiányoznak az irányok, s a folyókat, vizeket sem jelölte rajta. Így aztán hiába is keresgélt.

Elhatározta hát, hogy egy mindenre kiterjedő, aprólékos, precíz térképet készít. Olyat, ami akár egy idegen számára is hiteles, valós útbaigazítást adhat.

Sok időt töltött a térkép megrajzolásával. Napról napra több információ jelent meg a térképen. Most már nem csak a barlangok, folyók, hanem a hegyek, dombok, kisebb patakok is látszódtak rajta. Megjelentek az irányok, távolságok, mélységek és magasságok. Egyszóval alakult a valódi térkép. Minden olvasható volt rajta.

Lassanként a térkép megelevenedett a szemei előtt, s egy egészen új táj, új világ tárult elé. Önmaga is elcsodálkozott, hogy ezt mind ő alkotta. Gondosan összehajtotta a térképet és a mellényzsebébe tette. Úgy gondolta a szíve felett jó helye lesz.

Bizalommal töltötte el a tudat, hogy ilyen aprólékos, részletes térképe van. Őrizte, használta. Mindig újabb és újabb apró részlettel egészítette ki. Mostanra ez a térkép vált az ő igazi kincsévé. Tudta, hogy e kincs segítségével biztosan rátalál az igaz/valódi kincsre.

Egyszer – egyszer mi is felül vizsgálhatnánk a saját térképünket, hátha egy kis igazításra van szüksége. Észre sem vesszük, mennyire felszínessé váltunk, vált az életünk. Pedig a valódi kincsek meglátásához, megtalálásához időnként alá kell merülnünk. Neked is, nekem is. A saját térképünkön újabb apró patakokat, ereket, dombokat rajzolva. Újabb irányokat megjelölve. Így kellene kincsre találnunk. Jó térkép írást kívánok!

2019. július 29.

Endrődi Kriszta Életke

 

%d blogger ezt kedveli: