A változás elkezdődött. A báb már megrepedt. Lassan előbújik a pillangó. Most még nem tudja mi vár rá. Csak azt tudja itt az ideje elhagyni a biztonságot nyújtó bábot. A meleget, az állandóságot, a megszokottat. Itt az ideje előbújni és kíváncsian tekinteni az új felé.

Akár a bábot elhagyni készülő pillangó, én is érzem, itt az ideje a változásnak. Érzem pozitív és negatív hatásait is. De mivel korábban számba vettem a változással járó következmények mindkét részét, mind két pólusát, így már nem ér meglepetésként. Tudtam, hogy mivel jár a változás. Mozog minden és mindenki. Nem bánom.

Nem mondhatom, hogy nem érint meg. Megérint. Időnként kicsit el is szomorít, máskor az egekbe emel. Mégsem zaklatja fel lelkemet annyira, mintha számvetés nélkül szembesülnék vele. Várom, nem odázom el.

Vállalom, a változást választottam. Itt és most is a változást választom. Döntöttem, léptem, nem hátrálok meg. Minden változót elfogadok. Átérzem és átélem.

Időnként megbillent. Biztos, hogy ezt akarod? Nem jobb, ha minden marad a régibben? Már nem tántorít el. A változást választom, az összes változójával, velejárójával együtt.

Érzem a jó oldalát is, amely feltölt és előbbre visz. Előbbre a megkezdett úton, a valódi utamon. Változom én is, nem csak a környezetem, nem csak az, ami körülvesz. Már tisztán látom az utam elejét. Látom, merre kell indulnom. A következő lépéseket ugyan még fátyol fedi. De itt a változás ideje. Ami eddig nem történt meg, annak most itt az ideje. Itt az ideje, hogy menjen aminek mennie kell, és maradjon, aminek maradnia kell. Ha át kell formálódjon, formálódjon át. Tudom, mindez a javamat szolgálja.

Melegség járja át a lelkem és hála tölt el. Hála, amiért számot vethettem. Amiért felkészülhetem.

Köszönöm a lehetőséget a változásra. Köszönöm, hogy észrevettem és élni tudtam ezzel a lehetőséggel. Pár hónappal ezelőtt még nemet mondtam volna.

Itt és most igent mondok a változásra és előre lépek.

Endrődi Kriszta Életke