Ragaszkodsz mindenhez és mindenkihez. Ez az enyém. Ő az enyém. Az én autóm. Az én táskám. Az én férjem. És így tovább sorolhatnám a végtelenségig. Birtokolsz és birtokolva vagy. Ezáltal mindkét oldalról kötve vagy. A tárgyakhoz való ragaszkodásod, nem csak, hogy nem szolgál, de általa félelmeket teremtesz. A személyekhez való ragaszkodásod kötést képez. Nem csak a másikon, hanem rajtad is. Tele vagy ragaszkodással, tele vagy félelemmel. Mi lesz, ha elveszítem? Mi lesz, ha már nem lesz az enyém?

Ragaszkodásod, birtoklásod helyett tekinthetnéd ajándéknak, lehetőségnek is. Örülhetnél, hogy kaptad a Mindenségtől, a Sorstól, az Élettől. Örülhetnél, hogy most van. Most melletted van.

De nem tudsz örülni, félelmeid teljesen lekötik a figyelmedet.

Engedd el a ragaszkodásod, engedd meg, hogy az adott személy szabad akaratából legyen melletted. Engedd meg magadnak az örömöt. Légy boldog, hogy melletted lehet.

Ugyan ez vonatkozik a tárgyakra is. Légy hálás, hogy részed lehet benne, hogy használhatod. Ha már nem szolgál, engedd el, ne gyűjtögesd, ne halmozd fel. Ajándékozd el, add tovább.

Még nem beszéltünk az aktuális helyzetekhez, helyekhez fűződő ragaszkodásról. Annyit hallod, ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik. Valahol mélyen tudod, hogy így van, mégsem teszel semmit. Nem csukod be azt az ajtót. Nem lépsz, nem mozdulsz. Még egy kicsit bizonygatod, hogy jó ez neked, ahogy most van.

Már nem érzed jól magad, tudod, hogy ennél sokkal többet érdemelsz, mégis maradsz. Még sem teszel semmit. Pedig megtehetnéd.

Tudom, hogy félsz. Én is féltem. Én is egy helyben topogtam sokáig. Magyaráztam magamnak miért jó az adott helyzet nekem. Nem is érzem magam olyan rosszul. De időnként felcsillant az új ajtó előttem, mely lehetőségekkel kecsegtetett. Ilyenkor tudtam, hogy lépnem kell. Lépni az új ajtó felé. A félelmem sokáig visszatartott. Mi van, ha nincs is másik ajtó? Mi van, ha nem tetszik, ami mögötte van?

Mindig van másik ajtó. Mindig van új lehetőség.

Cseréld le a régit az újért. Nem arra biztatlak, hogy vegyél új telefont, vagy új autót. Itt az ideje, hogy felold a régi kötelékeket. Ideje, hogy elengedd a ragaszkodásodat. Az új ajtó mögött rengeteg lehetőség vár, melyeket elszalasztasz. Elszalasztasz, mert meg sem látod, hogy az lehetőség. A régi ajtóból nem láthatod.

Merj lépni, merj változtatni. Tedd meg lépésenként, ha nem megy egyszerre. De mindig haladj egy lépést. Egy lépést az új felé.

Hidd el érdemes.

2016. március 14.

Endrődi Kriszta Életke

(kép: idézet.hu)