Miért akarjuk megváltoztatni mindig a másikat? Miért gondoljuk, hogy saját akaratunk szerint formálhatjuk őt, és hogy előbb utóbb úgyis az lesz, amit mi akarunk. Mekkora tévedés.

Megismerkedünk emberekkel, ilyen vagy olyan minőségű kapcsolatot alakítunk ki velük. Egyesek a barátaink lesznek, másokat a párunknak nevezünk. Vagy lehet, hogy csak kollégák vagyunk.

Mindegy milyen minőségű kapcsolatokról beszélünk, mindig tele vagyunk elvárásokkal. Elképzeljük, hogy mivel a másik embernek fontosak vagyunk majd így, vagy úgy fog viselkedni, a kedvünkért ezt vagy azt fogja csinálni. Ilyennek vagy olyannak kell lennie.

Aztán előbb – utóbb rájövünk, hogy elvárásainkból alig vagy egyáltalán nem valósult meg semmi. És ilyenkor mi vagyunk a legjobban felháborodva. Mi érezzük magunkat sértve, megbántottan, holott a másik nem ígért semmit. Csak mi ruháztuk fel őt elvárásaink szerinti tulajdonságokkal. Ilyen vagy olyan tettekkel. És mennyi időt fecséreltünk el, azon fáradozva, hogy megváltoztassuk a másikat, hogy azt gondolja, amit mi gondolunk.

Sértettségünk óriási. Úgy érezzük az egész világ összeesküdött ellenünk, vagy ha az egész világ nem is, de a barátunk, a párunk, a munkatársunk biztosan. És már rég elfelejtettük, hogy ezek a mi elvárásaink voltak.

Itt az ideje elvárások nélkül, ítélkezés nélkül kapcsolódnunk másokhoz. Mindegy, hogy milyen kapcsolatról beszélünk. Legyen az baráti vagy társas kapcsolat. Csak önmagáért fordulni a másik felé.

A szemébe nézni és meglátni őt magát. Úgy elfogadni ahogy van, bírálat és ítélkezés nélkül. Nem felcímkézni jó vagy rossz tulajdonságokkal. És ha nem tetszik amit látunk, még mindig tovább léphetünk, sértettség nélkül.

Ideje nem tárgyként tekinteni a másik emberre. Nem azért vannak körülöttünk, hogy minket szolgáljanak, semmiképpen nem úgy, ahogy azt elképzeltük. Egymást segíteni vagyunk itt, kölcsönösen, szeretettel.

Nem a másikért magunkért. Amilyen az adok, olyan a kapok is. Sok-sok csalódástól kíméljük meg magunkat, ha elvárások nélkül tekintünk a körülöttünk levőkre.

Endrődi Kriszta Életke