*Gondolataim, írásaim

Kétség

10505400_688872737861757_3330406878289349790_n

Kétség, mely felemészt, magadba teker. Nevezheted egonak, hívhatod démonnak. Mindegy milyen címkét akasztasz rá. Sötétségbe burkol, szétválaszt, elbizonytalanít, eltántorít. Mélybe húz, és egyre mélyebbre. Észre sem veszed és már nem önmagad vagy. Elveszel a kétségek rabságában. Megsebez, beléd mar. Nem is látod, már csak a végeredményt érzed. Nem érted. Tegnap még minden jó volt, magabiztosan álltál a világban, ma pedig megsebzett vagy, összetört. Önmagad árnyéka lettél.

Merre a kiút? Előre a fény felé. Emeld fel a tekinteted. Lásd, hogy nem vagy egyedül, hogy sosem vagy egyedül. Igen lehet, hogy megtalál időnként a kétség. Lehet, hogy időnként elveszettnek érzed magad. De ez mind csak illúzió. Nincs mitől félned, nincs mitől tartanod. A Mindenség megtart, a Mindenségben Rend van. Csak egy dolgot kell tenned, hinni a Mindenségben. Van elég erőd, van kitartásod, hogy meg tud csinálni, hogy véghez tud vinni, azt, amiért ide érkeztél. Megvalósítani önmagad. Létre hozni egy csodát az életedből. Hisz neked csak hinned kell.

Sokszor megpróbálnak, visszakérdeznek. Biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy erre akarsz menni? És igen, ilyenkor kitartónak kell lenned. Erős hittel állni, térdelni a Mindenség előtt. Tudni, hogy a próbák a javadat szolgálják, erősítenek, kitartóbbá és szabaddá tesznek.
Megpróbál a másik oldal is. Azt gondolják, közvetlen hatalmuk van feletted. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban tarthatnak. De csak addig, míg ezt te is elhiszed. A hatalom is csak illúzió.
Bízz magadban, higgy a Mindenségben.

 

Alázat

Az alázat egy nagyon törékeny és érzékeny minőségű energia. Vigyázz rá. Hamar nyoma vész. Visszahúzódik abban a pillanatban, ahogy a benned lévő erő iránya megváltozik. Amíg szívből cselekszel, addig veled van, támogat. De vigyázz! Mikor már agyból, egoból cselekszel, akkor tovaröppen. Messziről figyel, mikor térhet vissza hozzád. Nem mindig találod meg a hozzá vezető utat. Azt az utat, melyen szívesen kísér. Miért? Kezdjük az elején. Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Teljesen más a két energia. A megalázkodás energiáját „használva” megint az áldozat szerepébe kerülsz. Az aláza10419059_701531553262542_6248016346356239240_nt energiájával együtt haladva, pedig hőssé válhatsz.

Beszélnünk kell megint az egoról. Nem a csendes, figyelő, támogató, együttműködő egoról. Sokkal inkább a tomboló, hatalmaskodó egoról. Mely olyan messzire taszítja az alázatot, hogy szinte már nem is emlékszel rá milyen is az. AZ egoról mely úgy képzeli mindent tudó, mindent megtehető. Elfelejti önmaga csodálatában, hogy amit elért nem önmaga sikere, nem önmaga érte el. Segítséggel. A szív, a Lélek, a nyugalom, az alázat segítségével, együttműködve. Észre kell, hogy vegye, hogy nélkülük nem működik, nélkülük nem létezik. De nem könnyen csillapodik az ego, nem könnyen ébred ennek tudatára.

Már eltávolodott rég a nyugalom, már eltávolodott rég az alázat. Az ego még mindig tombol. Mit tehet ilyenkor a Lelked, akinek szüksége van az Egységre, akinek szüksége van a többiekre is? Kompromisszumot köt. Az Egységért feladja a fejlődést. Segítségül hívja a kétséget, mely kétség bír azzal a képességgel, hogy csillapítani tudja az egot. Az ego végre lecsendesül, de ezzel együtt eltűnik az önbizalom minden cseppje is. Így nem történik előrelépés, nem történik fejlődés, de legalább az ego megint csendes. Közelebb lép az esély. Esély arra, hogy az alázat s a nyugalom egyszer visszatér.

Visszatérnek, mert szeretnek, feltétel nélkül. tudják, hogy együtt bármire képesek vagytok. Képesek bármire, amíg Egységben vagytok, de csak is addig. Ne feledd, nagyon érzékenyek. Bíznak benned, bíznak abban, hogy a következő lépések alatt talán az ego is meghallja őket, talán az ego is ráébred arra, hogy erőből, egyedül nem megy. És talán akkor már nem lesz szükség újabb kompromisszumra. Talán akkor megtörténhet a csoda, és végre tovább léphetek a megkezdett úton.
Hát ilyen az alázat, törékeny, érzékeny, megbocsátó.

Merj nyitni..

Tudom, hogy vannak olykor pillanatok, órák. Sőt lehet, hogy vannak olyan napok is, mikor tudod, mit kellene tenni azért, hogy szabad lehess. Jól tudod, mit kellene tenned azért, hogy szabadon élhess. Mégsem teszed meg. Talán elgondolkodsz rajta: igen, de jó lenne. Aztán persze minden marad a régiben. Miért? Mert nem tudod, mit kezdj a szabadsággal. Nem tudod, mit kezdj a rengeteg felszabadult energiával, idővel. Feszültséget kelt benned az új. A régi, megszokott már nem zavar. Igaz, hogy megköt, rabláncra vett, de legalább már ismered. Az már a tiéd. Merj nyitni a világra. Merj nyitni önmagad felé. A szabadság csak messziről tűnik ijesztőek. Merd kitárni a szárnyaid, és repülj a szél hátán. Hidd el érdemes. Annyi szépség és gyönyörűség van, amit észre sem veszel. Úgy gondolod számodra elérhetetlen. Pedig, dehogy! Merj élni, merj álmodni. Mert csak így érdemes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: