Mikor melyik? Honnan tudod? Mikor látod a kettő közötti különbséget? Nehéz észrevenni, mert az illúziók világa csábító és vakító. Elcsábít, elvakít. Csábító ereje hatalmas, magával ragad és benne tart az ő jól felépített világában. De mi is az illúzió.

Minden illúzió. Ami nekem valóság, valóságosnak tűnik, az számodra csak illúzió. Ez persze fordítva is igaz lehet. Minden illúzió. Egész világunk, egész létünk. Illúziók világában élünk. Valamelyik tetszetősebb, valamelyik kevésbé. Valamelyiket mi építjük magunknak, vagy épp együtt hozunk létre egyet. Vannak olyanok, amelyeket mások építenek gondosan körénk.

A lényeg, hogy benne vagyunk, benne élünk függetlenül attól, hogy mi alkottuk, vagy mások alkották nekünk. Talán mindegy is, bár mégsem.

Ha már így van, alkossuk mi a saját illúziónkat. Másoktól függetlenül. Próbáljuk úgy alakítani, hogy minél kevesebbet csalódjunk. Mert csalódunk. Mikor egy-egy illúzió már nem szolgál tovább, kevésbé vonzóvá válik. Észrevesszük, meglátjuk, hogy ez nem az, amire vágyunk.

Letaglóz, földre terít. Fájdalmas. Csalódsz mindenben. Leginkább magadban. Felteszed a kérdést: Hogy nem vettem észre? Hogy nem láttam eddig? Ennyire befolyásolható vagyok?

A válasz igen. Miért? Mert hinni szeretnénk, bízni szeretnénk. Újra és újra. Hinni és bízni. Bízni abban, hogy ez most más lesz. Hinni, hogy ez jó lesz nekünk.

Ilyenek vagyunk, bízunk és hiszünk. Mert mást nem tehetünk.

2016. november 23.

Endrődi Kriszta Életke