Ébrenlét vagy álom

Felébredésem. Mi is az? Biztos, hogy nem mikor reggel csörög az óra és kikelek az ágyból, hiszen van, hogy még órák múlva is alszom, bár a testem már úton van.

Mikorra? Hova is tegyem az időben? A múltba? A jövőbe? Legjobb lenne az itt és most-ba. Hiszen mindig van olyan dolog, amire ráébredek. Ha nem is minden nap, de azért mindig hozz az élet újdonságokat, felismeréseket melyekre ráébredhetek.

De nevezhetem a felébredésemet annak is mikor először megláttam, hogy lehet másképp is, mint a mindennapi robot. Ja, hogy ez már nem most volt, akkor miért tartok mégis itt? Mert alszom. És mikor alszom, akkor nem itt vagyok. Akkor vagy a múltban, vagy a jövőben, vagy egy álomvilágban kóborlok, vándorlok. Ilyenkor mérföldekre kerül egymástól a lelkem és a személyiségem. S míg nem ébredek fel, amíg alva járok, addig ez a távolság nem csökken. Nem tud csökkenni. Most már látom.

Ma is sok mindent tanultam. Többek között azt, hogy az élet nem kötelező, hanem SZABADON VÁLASZTOTT. Az én szabad választásom volt, hogy megszületek és élek. Én döntöttem így. Lehet, hogy már sokszor hallottam, de most hozott felismerést. Ami nem kötelező, hanem szabadon választott az nem lehet nehéz. Illetve, ha néha nehéznek is tűnik nem társul hozzá egy muszáj, mely muszáj mázsás súlyokkal teli.

Most meghallottam végre. Meghallottam, megértettem és elfogadom. Elfogadom. Elfogadással tekintek az Életre is. Már nem kell folyamatosan aludnom, most már felébredhetek. Ébren lehetek. Itt lehetek. Ledőlt egy újabb magam alkotta korlát. Most megértettem.

Ébren vagyok, megérkeztem. Megérkeztem. Hol voltam eddig? Magam sem tudom. Csak kóboroltam, vándoroltam. És amíg a kóborlással voltam elfoglalva a távolság szakadékká szélesedett, mélyült lelkem és személyiségem között. Szakadékká, mely szinte már átjárhatatlan. De nem kötelező, hanem Szabadon választott az itt létem. Így a szakadék mélysége sem olyan mély és a kettőnk között lévő távolság sem átjárhatatlan, láthatatlan.

Valami megváltozott.

Felébredtem ismét. Megérkeztem. Elfogadom, amit kapok és úgy, ahogy kapom.

Könnyed lettem. Nem kell, hogy nehéz legyen, nem kell, a muszáj mázsás súlyát érezzem.

Szabad választásom, hogy itt vagyok. A lelkem felé fordulok, fejet hajtok. Hálás vagyok, hogy kitartott és a köztünk lévő távolság sem bizonytalanította el. Hálás vagyok, hogy biztos volt magában, biztos volt bennem. Bízott és hit az együttműködésünkben.

Közelebb lépek, fejet hajtok. Most már látom, most már megértettem és elfogadom. Ehqdefault (1)lfogadom. Megérkeztem. Megérkeztem. Itt vagyok. Köszönöm.

SZABAD VÁLASZTÁS

Lelkem örül: „Végre megértette! Így nekem is könnyebb lehet!”

  1. április 23.

Endrődi Kriszta Életke

%d blogger ezt kedveli: