Először is vegyél részt a saját életedben. Éld az életedet. Éld meg az életedet. Lásd meg a körülötted lévő csodákat. Vedd észre az élet apró örömeit. Érezd a lágy szellő simogatását. Halld meg a madarak csiripelését. Érezd a napsugár érintését. Lásd az élet valamennyi gyönyörű, változatos színét. És lásd meg a benned, önmagadban lévő csodákat. Érezd, hogy van szíved és kicsit légy vele. Valahogy így kezdj hozzá.

Aztán válaszd az életet. Mondj igen az életre. Mondj igen önmagadra.

Élj úgy, hogy legyen értelme. Tanulj, tapasztalj, és add tovább. Mit? Bármit a mi benned van. Hiszen annyi érték van benned. Annyi érték van mindannyiunkban. Csak arra vár, hogy felfedezd, hogy megoszd. Mindannyian ajándékként kaptuk az életünket, ezt a lehetőséget, hogy itt e Földi létben alkossunk, tapasztaljunk, megvalósítsunk, létezzünk. És sok – sok értéket hoztunk magunkkal, melyek bennünk rejlenek, és csak arra várnak, hogy szabadjára engedjük őket. Te is, én is.

Ilyenkor még nem nyertünk, nem nyertél. Még messze a lelked és csak figyel.

Sokszor megsebezted már, most bizonyítanod kell neki.

Engedd el a múlt történeteit, engedd el a múlt fájdalmát. Azzal, hogy folyamatosan ostorozod magad, azzal hogy bűntetted magad nem jutsz előrébb. Ideje tovább lépned, és a történeteket elengedned. Sokáig hurcoltam én is. De nem vitt előbbre egyik történet sem. Csak a kin és az önostorozás maradt. És szép lassan eltávolodtam a lelkemtől. Nagyon mély sebeket ejtettem rajta. De kaptam egy utolsó esélyt a lelkemtől, egy utolsó esélyt arra, hogy bizonyítsak, hogy éljek a lehetőséggel. Hogy éljek, és megéljek.

Tedd le a régi családi mintákat. Old fel az ígéreteket és fogadalmakat. Melyeket annyi évvel ezelőtt tettél. Foglald el a saját életedben a saját helyedet. Élj! De végre ne mások helyett, hanem saját magadért.

Vannak kötelező dolgaink, van a társadalomban elfoglalt helyünk. És van a családon belül elfoglalt helyünk. És a saját életünkben is meg van a helyünk. Szerinted melyik a legfontosabb?

Kerülj helyre a saját életedben, és az összes többi is vele mozog. Mindenütt változást fogsz megélni. MEGÉLNI. És ekkor a lelked visszafogad.

Hogyan kezdj hozzá? Nagyszerű lehetőség erre a családállítás, melynek segítségével Rendet tehetsz saját életedben. Újra megtalálhatod a kapcsolatot lelkeddel, sőt a többi én-részeddel, aspektusoddal is. Melyek szintén távol vannak, vagy ha éppen nem is, akkor valószínűleg harcban álltok egymással.

Jó-jó, de mit csinálj a hétköznapokban.

Légy tudatos. Legyél itt és most. Cselekedj érzéssel, értéssel. Tetteidért és meg nem tett dolgaidért vállalj felelősséget. Legyenek céljaid, legyenek álmaid és törekedj azok megvalósítására, elérésére.

Egyedül nem megy, mondod most. Van egy rossz hírem, nem vagy egyedül. Rengeteg lehetőséged van, és rengeteg segítség vesz körül. Csak észre kell venned.

Tudom, hogy sokszor egyszerűbb csak kibámulni a fejünkből, vagy úgy csinálni, mint aki alszik. Illetve csak aludni, csak aludni. De ilyenkor nem szabadulunk meg a problémáktól, ilyenkor csak egy illúzióba kerülünk.

Egy illúzióba mely elhiteti velünk, hogy úgy könnyebb. De nem az. Ilyenkor lelkünk messze – messze jár és zombiként ténfergünk saját életünkben. Így telnek napok, hetek akár hónapok is. Sőt időnként évek. De nincs ez így jól.

Vedd kezedbe az irányítást és ez egyszer próbálj meg szívből létezni. Szívből cselekedni.

Azt meg hogyan kell?

Úgyhogy az erődet mellyel végig tolod a mindennapokat, máshova fókuszálod. Fordítsd arra, hogy azt a páncélt mely körbe zárja a szívedet, mely körül vesz téged is, lebontod, lerombolod. És kőfalak helyet, határokkal veszed körül magad.

Megkeményedtünk. Mindannyian kőkemények vagyunk. Kicsit lágyulni kell. Szeretetből cselekedni, nem ítélkezni.

Ítélkezés nélkül élni a mindennapjainkat, legalábbis törekedni erre. Elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Minden tulajdonságunkkal együtt, és a meglévők nélkül. És elfogadni a társainkat, legyen az párkapcsolat, család, munkahely.

Békén hagyni egymást. Ha nem tudsz valakivel, vagy valamivel azonosulni, lépj tovább. Nem kell mindent és mindenkit szeretned. Csak fogad el, hogy ő másmilyen. És lépj tovább. Ne kívánd a kárát, ne kívánj rosszat neki. Ne ítélkezz felette és ne bíráld. És ne tegyél úgy, mintha szeretnéd. Mert nem csak őt, de önmagad is becsapod. Most azt gondolod, csak a másikat. Igazán? És amíg vele vagy, és azt játszod, hogy szereted, nem érzed magad kényelmetlenül? Mert fogadnék, hogy nem kényelmes ez a helyzet neked sem. De játszol tovább. Nincs ez így jól.

Éld úgy a mindennapjaidat, hogy ne bántsd önmagadat. Se így, se úgy. Légy őszinte, legelsősorban magaddal. Aztán pedig másokhoz is. Hogy ne bántson, ne érjen utol az ítélkezés.

Cselekedj, élj szívből és szívvel és akkor a lelked is biztonságban érzi magát.

Endrődi Kriszta Életke