Változik a világ, változunk mi is. Szabadabbá, szabadosabbá váltunk. Eltűntek, megfakultak a régi értékek. Azok az értékek is, melyeknek jót tett a fakóbb árnyalat. S azok az értékeke is, melyek fénye sajnos elhalványult.

Időnként felpillantva, fejünket felkapva megállunk, körül nézünk. S nem értjük, mi történt. Hogy történt? Hogy jutottunk idáig?

Keresünk egy szempárt, egy lelket, mely talán tudja a választ. Vagy, ha nem is tudja a választ, de legalább észre veszi, hogy valami történt. S talán ő is a választ keresi.

Elmozdult, elcsúszott ez a mostani világ. S ha észre veszi, talán benne is megfogalmazódik a kérdés, hogy jól van ez így? Ennek valóban így kell lennie? Vagy tehetünk valamit azért, hogy ez a felborult világ kicsit helyre zökkenjen?

Tudunk-e, akarunk-e, szeretnénk-e tenni érte? Tenni azért, hogy az értékek – értékek maradjanak. S mi emberek – emberek maradhassunk.

Hiszem, hogy tudunk. Ha te és én, és mindazok, akik már egyszer, akár egyetlen egyszer is felkapták a fejüket, összefogunk. Összefogunk, s egységben megtartjuk a hitünk és értékeinket. És értékeinkben a hitünket, akkor sikerülhet.

Ehhez rajtunk kívül csak egy dolog szükséges és az a szeretet.

Szeretet, mely ott áll mindig, mindenek felett.

2019. augusztus 18.

Endrődi Kriszta Életke