Mennyire szeretünk játszmázni. És még csak be sem ismerjük magunknak. Harcolunk, játszmázunk éveken, életeken át. Egyszer te, egyszer én, aztán megint te és megint én. Így kerekedünk folyton egymás fölé. Körbe – körbe karikába. Mint régen a gyermekjátékokban. Csak ez már nem játék. Nem vesszük észre, te sem és én sem, hogy ez már régen nem játék. Amíg mi szórakozunk, tönkre tesszük nem is egy, de akár több generáció életét is. Űzzük és hajszoljuk egymást. Mindig más – más szerepekben, de a lényeg ugyanaz marad. A lényeg a harc, egymás fölé kerekedni. Még mindig.

Korábban én bántottalak, most te bántottál engem. Elvettél tőlem valamit, valakit most én teszem ugyan ezt. De nem ismerjük fel a játszmák mögött az energiák kiegyenlítődését, az adok – kapok egyensúlyát, csak a történeteket szajkózzuk. A történeteket melyekbe bele lehet kapaszkodni, energiát lehet belőle nyerni. Sajnálod magad, én meg bűntudatot érzek. Aztán persze fordul a kocka és most én sajnálom magam, és neked van bűntudatod. Vagy éppen lehet, hogy elég tételt érzünk.

Ki tudja, mióta megy már ez a huza-vona. Jó lenne már abba hagyni, jó lenne már megbékélni egymással. Nem felhánytorgatni a múltat. Nem a történeteken csámcsogni és sajnálkozni. Jó lenne végre meglátnunk az energiák szintjén is ezeket a történeteket. Lássunk a történeteink mögé, és itt és most kössünk békét végre.

Elég a csatározásból, elég a játszmákból. Elég az adok – kapokból. Már nem harcolok veled tovább. Elég volt. Túl nagy árat fizettünk ezért mind ketten. Ideje véget vetnünk ennek és rendbe hozni, amit még rendbe lehet hozni. Ideje felelősséget vállalni a tetteinkért és azok következményeiért. Felelősséget vállalok a dolgok rám eső részéért. Itt és most feloldok minden fogadalmat és ígéretet melyet ebben, vagy bármelyik másik életemben tettem neked. Szabadon engedlek.

Jó lenne belátni, hogy a történeteink nem számítanak. Minden csak energiákról szól. Az energiák kiegyenlítődéséről. Az energia áramlik, soha nem áll meg. Ha elveszel, tőled is elvesznek. Ha adsz, te is kapsz. Lehet, hogy nem pont úgy, és akkor ahogy és amikor várod, vagy ahogy számítasz rá, de kiegyenlítődik.

Endrődi Kriszta Életke