Ígéretek, melyek összekötnek minket. Ha akarjuk, ha nem. Ígértünk egymásnak egyszer régen valahol, valamit. Már lehet, hogy nem is emlékszünk rá. Mégis összeköt.

Megígérek ezt, megígérek azt. Valamelyiket be is tartom. A baj ott kezdődik mikor, az ígéret feledésbe merül, vagy valamilyen oknál fogva nem teljesül. Már létre is jött egy kötés.

Nem tudom miért, de úgy érzem, valami köt hozzád. Tudom, ezt érzed te is. De nem igazán értjük. Nem vonzalom, de valamiért a közeledben kell, hogy legyek. És tudom, te is így vagy velem. Igen ez az, amikor biztos, hogy valamilyen kötés van kettőnk között. Egy ígéret, egy fogadalom melyet egymásnak tettünk és még mindig mindketten hordozzuk réges-rég óta. De most már jó lenne ezt a köteléket feloldani.

Itt és most feloldok minden fogadalmat és ígéretet, melyet ebben vagy bármelyik másik életemben tettem neked, vagy magamnak. És kérlek te is tedd ezt. Menj és élj. Légy szabad.

És már érzed, hogy valami megváltozott. Könnyebb lettél. Távolabb tudsz lépni. És talán már azt a megmagyarázhatatlan bűntudatot sem érzed a közelemben. Hát így megy ez.

Ígérgetünk. Könnyedén mindenkinek, mindent. Szüleinknek, barátainknak, szerelmünknek, gyermekeinknek, kollégáinknak. Mintha csak szavak lennének, melyek aztán tovaszállnak, de a kimondott szavaknak súlya van. Így hát arra kérlek, ne ígérj. Vagy ha már ígérsz, akkor vállalj érte felelősséget. Olyat ígérj, amit meg tudsz és meg is akarsz tartani. Máskülönben ne ígérj, mert csak kötést hozol létre, mely egyik félnek sem jó. Mindkettőtöket rabláncra fűz.

Oldj fel minden fogadalmat és ígéretet és ne tégy újakat. Felelőtlenül ne tégy újakat. Vállalj érte felelősséget. Vállalj felelősséget a megtett és a meg nem tett dolgaidért. És ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtartani. Ne hagyj hátra újabb és újabb kötelékeket.

Endrődi Kriszta Életke