A jéghegy már felolvadt.

Kezdetben lassan, nagyon lassan indult meg az olvadás. Aztán leesett egy nagyobb darab, de a jéghegy még mindig állt. Még mindig kényelmesen elfértem rajta. A jéghegy olvadása nem állt meg. Egyre kisebb és kisebb lett. A végén mér csak egy dombocska volt, majd végre a dombocska is eltűnt. A helye azonban nem maradt üresen.

Ahogy olvadt a jéghegy egy selyemgubó vált láthatóvá. Mely a jéghegy elolvadásával szárnyait bontogató pillangóvá vált.

Bár a pillangó időnként még kicsit bizonytalan, mégis előre felé tekint. Szárnyait kitárva néz a jövő felé. Barátkozik a jelennel és örül az őt ért változásoknak. Szeretné megmutatni magát, igazán kitárni szárnyait. Próbálkozik. tudja, egyszer neki is sikerül.

Sikerül olyan gyönyörű pillangóvá válni, mely a szivárvány színeiben tündököl. Amerre csak repül színessé változtatja, teszi a körülette levő dolgokat, a körülötte lévőket. Amihez csak hozzá ér minden színnel telik meg. Ez nem álom. Ezt biztosan tudja a pillangó.

Időnként adottságán csodálkozva, azon tűnődve felbátorodik, ilyenkor nem annyira tetszetős. Hiába szálldos egyik helyről a másikra, nem változik körülötte semmi. Szálldos, már-már vergődik. Ilyenkor felrémlik emlékeiben a jéghegy ideje, mikor minden mozdulatlan volt és merev.

Ám mikor a tükörképét meglátja és felismeri, hogy nem a helyes úton jár, mikor meglátja, hogy már nem a szivárvány színeiben tündököl, akkor visszahúzódik. Visszahúzódik, nagyon elszégyelli magát. Elhatározta hát, hogy magánál hord egy kis tükröt, ami mindig emlékezteti, hogy könnyű eltévedni.

Időnként kell, hogy a tükörbe nézzen, mert könnyen azon kapja magát, hogy adottságát természetesnek, magától érthetődőnek veszi. Ilyenkor emlékeztetnie kell magát, hogy mindezt ajándékba kapta. Ajándékba azért, hogy minél többet tudjon adni, minél több szint tudjon a világba hozni. De ez az ajándék nem az övé. Csak kölcsönkapta, ha nem jól bánik, akkor a Mindenség visszaveszi ezt az ajándékot tőle. Így hát jól kell bánnia ezzel az ajándékkal.

Most már a tükör segítségével halad előre az útján. Önmagát vizsgálva a Mindenség segítségét kérve halad a kijelölt útján. Amíg a helyes úton jár, addig szivárványként tud tündökölni.

Alázattal a szívében végzi küldetését. Hálát adva a Mindenségnek, így halad az útján. Így színezi a világot a szivárvány színeivel. Hálával és alázattal a szívében.

2016.01.30.

Endrődi Kriszta Életke