Lélek nélküli ember

Nem a lelketlen, hanem a lélek nélküli.

Ma hazafelé jövet azon vettem észre magam, hogy nem tudom, hogy jutottam el idáig. Ilyenkor szoktuk mondani: „Haza hozott a lábam”; „Kicsit szétszórt vagyok ma”.

De valóban csak ennyi, egy kicsit szétszórt. Nem hiszem. Az igazság az, hogy ilyenkor lelkem oly messzi van e földi síktól. Nagyon – nagyon messze. Ilyenkor csak hús és vér vagyok.

„Kérlek, lelkem jöjj vissza hozzám. Itt és most szükségem van rád”images_15

Annyian közlekedünk zombiként az utcán, utakon. Észre sem vesszük.

Egy srác az út kellős közepén úgy andalgot, mintha járműközlekedés nem is lenne. És fel sem tűnt számára, hogy nem a járdán, hanem az úttesten közlekedik menetiránynak megfelelően.

Hol? Merre jár ilyenkor a lelkünk, messze- – messze tőlünk, Jó lenne tudni. És jó lenne ilyenkor felismerni ezeket a lélek nélküli állapotokat és tenni ellene.

Hogyan? Vissza híva lelkemet és itt tartani. Hogyan tudom itt tartani?

Az utamon járva. Célkitűzéssel az életemben az álmaimat megvalósítva.

Megélve a mindennapokat, megélve a jelent. Az itt és most-ot.

Erre törekszem. Törekszem, hogy jelen legyek a saját életemben, és haladjak előre az utamon. Célom, hogy a lelkem szeressen velem lenni. Ne vágyjon el, egészen máshova, más társaságba.

Szeretném, ha többé nem lennék lélek nélküli ember.

Endrődi Kriszta Életke

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: