Egy kis üzenet

A minap találkoztam egy „öreg” lélekkel, beteges idősebb testbe zárva. Első ránézésre nem mondanád meg, hogy a gyógyítás ismerője, s ki tudja még mi mindennek tudója.

Egy széken üldögélt, el – elbóbiskolva miközben többen társalogtunk a körben. Nem sokat szólt, időnként beleegyezően bólintott. Mintegy nyugtázva, hogy nem alszik, követi a beszélgetést, hallja a gondolatok sokaságát. Telt –múlt az idő. Aztán mikor gyakorlatiassá vált a beszélgetés ez a betegesnek tűnő lélek felpattant, a nap folyamán először körbe nézet.

A szemébe nézve egy sokat tapasztalt lélek nézett vissza rám. Tekintetébe merülve egy ereje teljében lévő, energikus, erőt és az életet hordozó és hirdető lélekre találtam. Minden benne volt ebben a tekintetben. A csodák és lehetőségek sokasága. Az elmúlt életek és eljövendő emléke. Fiatalos lendülettel kezdet neki, a számára oly természetes és egyszerű feladat elvégzésének. Mozdulataiban nyoma sem volt a beteges test lassúságának, erőtlenségének. Egy sokat tapasztalt, de fiatalos lendületű, energikus lélek állt velem szemben.

A meglepetés és felismerés erejével hatott rám. Ismét a külső alapján ítéltem. S lám már jött is a tanítás: Ne ítélj elsőre. Ne ítélj a külső alapján.

A feladat végeztével visszaült a helyére. Megint nem láttam mást, mint egy bóbiskoló, beteges idősebb embert, aki időnként bólogat beleegyezését adva az adott témához.

Nem tudom a társaságból hányan látták, ki vette észre ezt a bámulatos átalakulást. A lélek megcsillanását. Azt viszont tudom, hogy ismét tanultam.

2019.07.18.

Endrődi Kriszta Életke

%d blogger ezt kedveli: