Furcsa, hogy milyen gyorsan bele tud süppedni az ember a mókuskerékbe és milyen „nehezen” veszi rá magát az abból történő kilépésre. Minden mást előtérbe helyezve. Pedig itt is egyensúlyra kellene törekedni, figyelni. A két világ egyensúlyára. Külső és belső világunk egyensúlyára, hogy a kétvilág egy világ lehessen, legyen.

Szeretetben élve, szeretettel élve. Így lehet megtalálni a gyógyulás felé vezető utat. Csak is így.

Én sem vagyok mindig derűs és vidám, szeretetteli. Szánok időt a bánatra, a rosszkedvre. De próbálom keretek közé szorítani. Ma délelőtt van időm rá, nem kell most csinálnom semmit.

De aztán az ebédkészítéséhez, e sorok megírásához már másképp állok hozzá. Oda már szeretettel a szívemben lépek. Hiszen az étel attól lesz igazán finom, hogy hozzáadom a szeretettemet is. Az írás attól lesz igaz, attól érzed, hogy neked szól, hogy hozzáadom a szeretettemet is.

Gondolj csak a nagyi készítette ételekre. Mennyire finomak voltak, ízletesek. Azok a sütemények. Próbálom ugyanazt a receptet , ugyan  úgy elkészíteni, de a nagyi esszenciája, az ő szeretete már nincs benne. Nem lesz olyan, mint az övé volt.

Ezért nem tudsz két helyen, ugyanabból az ételből sem egyformát enni. Más a készítő esszenciája. Mást tesz bele.

Szerinted a gyors kajákban mennyi szeretet esszencia van? Hát így van. Semmi. Attól nem leszel éhes, de nem táplál. Táplálni az tud, amiben van esszencia. Van szeretet. S nemcsak az ételről beszélek. A mosoly, az ölelés, a simogatás. Te is tudsz különbséget tenni mosoly és mosoly között. Így tudod miről beszélek.

Ezt kellene megtanulnunk mindannyiunknak. Bele tenni a mindennapjainkba, cselekedeteinkbe, gesztusainkba, szavainkba, a légvételünkbe. Bele tenni mindenbe a szeretet esszenciáját.

S akkor tudnánk táplálkozni, töltődni s általa gyógyulni is. Nem kifejezetten a fizikai betegségekről beszélek, de beszélhetnénk arról is.

S akkor magától értetődne a hála adása minden reggel és este.

Keveset kapunk és keveset adunk a szeretet esszenciájából.

Zúg a TV, média szórja a tüskéit, s nem győzzük hárítani. A mindennapjaink sem szeretetben telnek. Aggódalom, félelem, tanácstalanság, bizonytalanság magjait ültették el bennünk. Sikerrel!

Gyomlálnunk kell! Nap, mint nap. Muszáj! Állj meg! Csak 2 percre állítsd meg a mókuskereket. S keresd magadban a szeretet esszenciáját. Ott van! Benned van! Erős magocska! Te tudod táplálni.

Kezd el gyomlálni a gazokat, azokat a dolgokat, aminek a tüskéi sebeznek, fájnak. Láttod, hogy mennyi minden van amiből hiányzik a szeretet? S mennyi mindenbe bele tudnánk, bele tudjuk tenni!

Fel kell ismernünk a szeretet esszenciáját. Meg kell ismernünk. Rá kell találnunk. Először magunkban. Felismerni és táplálni. Aztán a társunkban. A gyermekeinkben, szüleinkben.. Tovább adni, hogy másnak, másoknak is tápláléka legyen, lehessen.

Viszont elfogadni, hogy nekünk is táplálékunk lehessen. Megtanulni elfogadni, befogadni. S mindeközben nem szégyent érezni.

Felismerni, hogy nekünk is fontos táplálnunk Önmagunk. Az egyensúlynak itt is meg kell lennie. Adás és kapás egyensúlyának. Így tud tovább szállni, tovább áramlani a szeretet esszenciája.

Ha mindenki felismeri önmagában, akkor tudunk megtanulni igazán örülni, igazán örülni egymásnak, az apróságoknak, az ölelésnek, a mosolynak.

2023. február

Endrődi Kriszta Életke