Két tökéletes nap

images (13)Tegnap azzal a szándékkal kezdtem a napot, hogy örülök mindennek ami körülvesz, amivel, akivel találkozom. Útnak indultam. Odakint verőfényes napsütés fogadott. A madarak csiripeltek, lágy szellő fújdogált. Hálát adtam érte, hogy mindebben részem lehet. Boldogság áradt szét bennem, ami nyugalmat hozott magával.

Úgy döntöttem, gyalog folytatom utam. Elsétáltam a tőlünk nem messze lévő tóhoz. A tó színe a napsütésben zöldes színben tündöklött, a tóban kacsák serege úszkált. Tollukon meg – meg csillant a napfénye, ettől a türkiz megannyi árnyalatában ragyogtak. Leültem egy közeli padra és hagytam, hogy a nap melengessen, jó volt fürdőzni ennyi szépségben. Belül nyugodt voltam és csendes. Elhatároztam a mai napot a természetnek szentelem. Elmentem hát a Norma fához. Nagyon szeretem ezt a helyet. Gyermekkoromban sokat jártunk ide a családdal.

Hát itt voltam/vagyok megint. Lelkemet ismét nyugalom és béke öntötte el. Tudtam, jól döntöttem. Hálás voltam érte, hogy ott lehetek. A közelemben több játszótér is van, így arra felé folytattam utamat. Már messziről hallottam a gyerekzsivajt. Odaértem, leültem egy padra. Szeretem nézni a gyerekeket, ahogy önfeledten játszanak. Egész bele tudok feledkezni. Örömmel tölt el az örömük, pajkosságuk. Jó látni a bennük lévő életörömöt, felhőtlenséget. Ilyenkor egyre biztosabban tudom, hogy dolgom van velük. Még nem látom a hogyant, de a bizonyosság ott van. Valamilyen módon, de segíteni fogom őket.

Ezzel a bizonyossággal tértem haza és örömmel a szívemben a nap csodái miatt.

Ma kerékpárra pattantam. Régen tekertem, mégis energiával töltött fel. Rég éreztem már ilyet. Jó érzés volt. Tele energiával arra gondoltam jó lenne evezni egy kicsit. Így a kerékpárt letéve a közelben lévő csónakos felé vettem az irányt. Bár a kerékpározás kellemesen elfárasztott, mégis felszabadultan haladtam célom felé.

A csónakban ülve ismét nyugalom töltött el. Evezni ugyan fárasztóbb volt, mint tekerni, de a tó közepére érve megpihentem. És az ott jelenlévő csend, béke és harmónia megfizethetetlen. Elmerültem ezen érzésekben. Nem zavart senki és semmi. Elmerültem az időtlenségben. Én voltam minden és semmi. Egyszerre volt itt, ott és mindenhol. Nem volt vég és kezdet, csak én, minden és semmi. Felejthetetlen élmény volt.

Hazafelé erőt vett rajtam a fáradtság, mégis boldog voltam. A szívem, lelkem még mindig a csónakban érzett harmóniában lebegett.

A napot egy elhatározással zártam, elhatároztam, hogy elköteleződöm önmagam felé, és teret adok életembe az életörömnek és a csodáknak.

Endrődi Kriszta Életke

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: