Miért is adsz az emberek véleményére? Miért is fontos neked, hogy ki, mit gondol rólad? Nem számít. Hallasz ezt, hallasz azt és beletekeredsz a történetekbe. Ismét egy történet kellős közepén találod magad. Azt sem tudod, merre van a kiút. Már rossz a hangulatod, már rossz az egész napod. Fáradt vagy mintha lehúztál volna tizenkét órát egy bányában. Keresed, kutatod az okát. Miért ilyenek az emberek?

Mert így nyernek energiát. Sok-sok energiát tőled és a többi hozzád hasonló embertől. Aki szintén képes beletekeredni bármilyen történetbe. Dühöngsz, mérges vagy. Keresed az igazad. Csak az a baj, hogy eközben rengeteg energiát vesztesz. Teljesen feleslegesen. Hiszen Te tudod milyen vagy, és akik szeretnek ők is tudják, milyen vagy. Te tudod, hogy mit adsz, mit kapsz, mit érdemelsz meg. A többi nem számít. A többi csak pletyka, történet. Nem érdemes rá időt fecsérelni. Annál is inkább, hiszen mikor már jól beletekerted magad egy-egy történetbe, nagyon nehéz kijönni belőle. Már nem is akarsz vele foglalkozni, mégis mindig azon veszed észre magad, hogy már megint arra gondolsz. Ennél rosszabb már nem is lehet.

Gondolkozz el egy picit. Mi történt? Valaki mondott valamit, amivel megbántott. Ennyi. De ettől még süt a nap. Tele van az életed megannyi örömmel, és jóval. Lélegzel, mozogsz, beszélsz. Lásd meg a történeted apróságát, törpeségét. Lásd, hogy az élet szépsége, az élet adta lehetőségek mellett eltörpül. Ne adj az emberek véleményére. Adj pár ember véleményére. Válasz ki magadnak egy-két számodra hiteles embert, akikben bízol. Az ő szavukra adj, az ő biztatásukra, az ő tanácsaikra, az ő véleményükre. Csak is az övékre. Persze hallgasd meg a többit is, de szelektálj. Szelektálj, mielőtt újabb történetbe csavarnád magad.