Hogyan tarthatjuk harmóniában szellemünket és testünket, ami által elkerüljük a betegséget: mert bizonyos, hogy a konfliktusoktól mente személyiség ellenáll a betegségnek.

Először nézzük meg személyiségünket!

Már részletesen beszéltünk annak szükségességéről, hogy megkeressük, és az ellentétes erények fejlesztése által kigyomláljuk a bennünk lakozó hibákat. E hibák hatására az Egység ellen cselekszünk és megtörjük harmóniánkat, amit Lelkünk Parancsainak követése által elérhetnénk. Hibáink, hiányosságaink kijavítása a már vázolt irányvonal alapján történhet, az egyenes önvizsgálat leleplezi azok valódi természetét. Spirituális vezetőink, őszinte orvosaink és közeli barátaink is segíthetnek valós önképünk kialakításában, de a tökélestes módszer mégis a szellemi béke és a meditáció, ha olyan atmoszférát teremtünk, amelyben lelkünk képes kívánságait közölni és irányítani minket, például hirtelen felismerések és iránymutatás formájában. Nagy problémáinkra félreérthetetlen válaszokat kapunk majd és hittel telve képesek leszünk a helyes úton maradni.

Ha megtaláltuk a hibát, gondoljunk arra, hogy a megoldás nem az ellene folytatott harc, a probléma sok akaraterővel és energiával történő elnyomása, hanem sokkal inkább az ellentétes erény állhatatos fejlesztése. Ily módon a hiba automatikusan eltűnik majd lényünkből. Ez a haladás és a rossz feletti győzelem igazi és természetes módja, ami ráadásul sokkal egyszerűbb és hatásosabb is, mint a hibák elleni harc. Ha harcolunk egy hiba ellen, azzal megsokszorozzuk erőit, jelenlétére koncentráljuk figyelmünket és így görcsöt okozunk, s a legnagyobb siker, amit elérhetünk, a probléma elnyomása: mindet korántsem kielégítő, hiszen az ellenség továbbra is a közelünkben van és egy gyenge pillanatban újra feltűnik. Akkor aratjuk le a valódi győzelmet, ha elfelejtjük a hibát, és tudatosan arra törekszünk, hogy a korábbi helytelen viselkedésünket lehetetlenné tevő erényt fejlesszük magunkban.

Ha például gonoszság van bennünk, nem elég ha azt mondjuk: – Nem akarok gonosz lenni!

Ha valódi együttérzést táplálunk magunkban embertársaink iránt, e tulajdonságunk lehetetlenné tesz minden gonoszságot, hiszen felebaráti szeretetünk miatt minden gonosz tettet ijedten elkerülünk majd. Itt nincs szó elnyomásról, és nincs többé elrejtőzött ellenség, mely csak az alakalomra vár, hogy támadhasson, hiszen együttérzésünk minden mások ellen irányuló cselekedetet lehetetlenné tesz és kigyomlál lényünkből.

Ahogyan korábban már láttuk, testi betegségeink fajtái materiális módon segítenek a mögöttük álló szellemi diszharmónia meglelésében. A siker további fontos feltétele az életkedv, és az, hogy életünket ne kötelességnek lássuk, amit minél több türelemmel kell elviselnünk, sokkal inkább sok kalanddal járó utazásnak tekintsük, mely valódi örömet okoz. Talán a materializmus egyik legnagyobb tragédiája az unalom kialakulása és a belső boldogság elvesztése. Azt tanítja az embereknek, hogy nehézségeiket földi örömökkel és szórakozással kompenzálják, ami nem nyújthat mást, mint elsődleges feledést.

Az unalom állapota felelős azért, hogy az általánosan ismertnél jóval több betegségünk van. És miután az unalom már gyermekkorban megjelenik, így a betegségek is kialakulnak már gyermekkorban. Nem léphetne fel ilyen állapot, ha felismernénk, Isteni mivoltunkat és földi feladatunkat, s osztályrészünk lehetne a tapasztalatgyűjtés és mások segítésének öröme.

Az unalom ellenszere a környezetünkre irányuló aktív és élő figyelem, az élet egész napos kutatása, az embertársainktól és az eseményekből való tanulás és a dolgok mögött meghúzódó Igazság felismerése, önmagunk elvesztése a tudás és tapasztalatgyűjtés művészetében, az alkalmak megragadása, amikor mindezeket mások érdekében felhasználhatjuk. 

Ezáltal munkánk és szabadidőnk minden pillanatát betölti a tanulás vágya, a valódi dolgok, igazi kalandok és értelmes tettek iránti igény, s ha fejlesztjük e képességünket, azt fogjuk észrevenni, hogy ismét örülni tudunk a legkisebb eseménynek is, és mindaz, amit korábban unalmasnak és mindennapinak találtunk, jó alkalom a kutatásra és kalandra. Az igazi örömöt az élet egyszerű dolgaiban találjuk meg.

A belenyugvás, mely az élet útjának figyelmetlen utazójává tesz minket, számtalan káros befolyás előtt nyit ajtót, amelyek soha nem kaphatnának erőre, ha mindennapi életünket a szellem és a kaland öröme uralná. Arra kell törekednünk bárhol vagyunk is, hogy az egyhangúságot érdeklődés váltsa fel, az értelmetlen kötelességet a tapasztalás öröme, a hétköznapokat az emberiség és a Világegyetem nagy törvényeinek intenzív vizsgálata. Kalanddá kell változtatnunk életünket, amely teljesen leköti érdeklődésünket, ahol nem lehetséges az unalom, és az így megszerzett tudás alapján meg kell próbálnunk szellemünket Lelkünkkel is a Teremtés nagy Egységével összhangba hozni.

További alapvető segítséget hoz a félelem meghaladása.

A valóságban a félelemnek nincs helye az emberiség természetes birodalmában, mivel a bennünk lakó Isteni szikra, valódi önmagunk legyőzhetetlen és halhatatlan. Isten Gyermekeként nincs okunk a félelemre. A materilaizmus korában a félelem éppen olyan mértékben nő, amilyen mértékben földi vagyon tárgyainkhoz mérjük magunkat, hiszen ha ezek alkotják világunkat, akkor félni fogunk attól, hogy elszalasztjuk megszerzésüket, hiszen olyan múlandók, oly nehéz megszerezni és lehetetlen egy rövid szempillantásnál tovább birtokolni őket. Szükségszerűen, tudatosan vagy tudattalanul, állandó félelemben kell élnünk, mert legbelül tudjuk, hogy értéktárgyainkat bármikor elveszíthetjük és legfeljebb életünk rövid ideje alatt lehetnek a birtokunkban.

Manapság a félelem nagy szerepet játszik a betegség felerősítésében és a modern tudomány azáltal erősíti meg rémuralmát, hogy felfedezéseit, amelyek csupán féligazságok, a széles nyilvánosság elé tárja. A materializmus elfelejtette, hogy léteznek a fizikai sík felett is tényezők, amelyek hétköznapi életvitel mellett egyes embereket megvédenek vagy éppen fogékonnyá tesznek egy-egy betegségre. A félelem diszharmóniát okoz fizikai és energetikai szinten egyaránt, megnyitja az utat a betegségokozó csírák előtt. Csak azon gondolkozzunk el, hogyan lehet, hogy a legnagyobb járványok idején is voltak olyanok, akik kimaradtak? -ennek mi lehet az oka?!

S most forduljunk fizikai testünk felé! Ne felejtsük el, hogy a test csak a Lélek földi lakhelye, amelyben csak rövid időt töltünk, hogy érintkezhessünk a világgal, hogy tapasztalatot és tudást gyűjthessünk. Anélkül, hogy túlságosan azonosulnánk testünkkel, tisztelettel és gondoskodással kell kezelnünk, hogy egészséges maradjon és kitartson addig, míg teljesítjük feladatunkat. Soha egyetlen pillanatra sem lenne szabad túlságosan igénybe vennünk vagy túlerőltetnünk, s meg kellene tanulnunk lehetőség szerint minél kevésbé befolyásoltatni magunkat állapotától: egyszerűen lelkünk és szellemünk járművének és szolgálójának tekinteni, amelyet akaratunk irányít. Fontos testünk tisztán tartása, de még fontosabb a belső tisztaság. Együnk tiszta, tápláló ételeket, igyunk tiszta vizet, természetes bort. Ne aludjunk túl sokat, mert tudtunk ellustul. A ruházatunk legyen tiszta, könnyű, a hőmérséklethez szabott. A víz és napfürdők nagyon hasznosak az egészség és vitalitás fenntartásában.

Minden cselekedetünkben keressük az örömöt, és kerüljük a kételkedést, depressziót. Gondoljunk arra, hogy ezek nem is belőlünk erednek, hiszen Lelkünk csak az örömöt és a boldogságot ismeri.

Forrás: Talentumok.com