Tudom, hogy vannak olykor pillanatok, órák. Sőt lehet, hogy vannak olyan napok is, mikor tudod, mit kellene tenni azért, hogy szabad lehess. Jól tudod, mit kellene tenned azért, hogy szabadon élhess. Mégsem teszed meg. Talán elgondolkodsz rajta: igen, de jó lenne. Aztán persze minden marad a régiben. Miért? Mert nem tudod, mit kezdj a szabadsággal. Nem tudod, mit kezdj a rengeteg felszabadult energiával, idővel. Feszültséget kelt benned az új. A régi, megszokott már nem zavar. Igaz, hogy megköt, rabláncra vett, de legalább már ismered. Az már a tiéd. Merj nyitni a világra. Merj nyitni önmagad felé. A szabadság csak messziről tűnik ijesztőek. Merd kitárni a szárnyaid, és repülj a szél hátán. Hidd el érdemes. Annyi szépség és gyönyörűség van, amit észre sem veszel. Úgy gondolod számodra elérhetetlen. Pedig, dehogy! Merj élni, merj álmodni. Mert csak így érdemes.