Category Archives: Uncategorized

Nyisd ki a szemed

Nem veszed észre, mennyit vesz ki belőled az örök elégedetlenség. Ez sem jó, az sem jó. Most csak egy új ruhára futotta. Nem tudtál kettő, csak egy doboz cigit venni. Nem tudtál külföldre utazni, így Magyarországon belül mehettél csak nyaralni. Nincs tele a hűtőd csak egy hétre előre. Nagyon rossz neked. Ellened van az egész világ. Minden rossz körülötted. Arra kérlek, nyisd ki a szemed. Nézz fel egy pillanatra. Állj meg egy kicsit, és nézz körül. Látod, azt az embert, aki fele annyit keres, mint Te és mégis boldog? Látod, azt, hogy bár itthon mentél el nyaralni és mégis mennyi csoda vesz körül?

Saját magad nyomorúságától nem veszed észre az élet szépségeit. Nyisd ki a szemed. Lásd meg az önmagad alkotta korlátokat. Lásd azt élet adta szépségeket, lehetőségeket. Tedd félre az örök elégedetlenkedést. Vedd észre, hogy önmagad alakítod életed. Te teszed az életedet olyanná, amilyen. Ha meg tanulnál örülni, annak, ami van, amit adott az élet; akkor észrevennéd, hogy mennyire áldott vagy. Mennyi bőség van az életedben, ami mellett könnyedén elmész saját képzeletbeli sebeidet nyalogatva. Nyisd ki a szemed és lásd, hogy nem is olyan rossz az életed.

Kétség

Kétség, mely felemészt, magadba teker. Nevezheted egonak, hívhatod démonnak. Mindegy milyen címkét akasztasz rá. Sötétségbe burkol, szétválaszt, elbizonytalanít, eltántorít. Mélybe húz, és egyre mélyebbre. Észre sem veszed és már nem önmagad vagy. Elveszel a kétségek rabságában. Megsebez, beléd mar. Nem is látod, már csak a végeredményt érzed. Nem érted. Tegnap még minden jó volt, magabiztosan álltál a világban, ma pedig megsebzett vagy, összetört. Önmagad árnyéka lettél.

Merre a kiút? Előre a fény felé. Emeld fel a tekinteted. Lásd, hogy nem vagy egyedül, hogy sosem vagy egyedül. Igen lehet, hogy megtalál időnként a kétség. Lehet, hogy időnként elveszettnek érzed magad. De ez mind csak illúzió. Nincs mitől félned, nincs mitől tartanod. A Mindenség megtart, a Mindenségben Rend van. Csak egy dolgot kell tenned, hinni a Mindenségben. Van elég erőd, van kitartásod, hogy meg tud csinálni, hogy véghez tud vinni, azt, amiért ide érkeztél. Megvalósítani önmagad. Létre hozni egy csodát az életedből. Hisz neked csak hinned kell.

Sokszor megpróbálnak, visszakérdeznek. Biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy erre akarsz menni? És igen, ilyenkor kitartónak kell lenned. Erős hittel állni, térdelni a Mindenség előtt. Tudni, hogy a próbák a javadat szolgálják, erősítenek, kitartóbbá és szabaddá tesznek.
Megpróbál a másik oldal is. Azt gondolják, közvetlen hatalmuk van feletted. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban tarthatnak. De csak addig, míg ezt te is elhiszed. A hatalom is csak illúzió.
Bízz magadban, higgy a Mindenségben.

Jéghegy

Élj úgy, mintha mindennap az utolsó volna. A szeretteiddel éreztesd, tudasd, hogy szereted őket. Mondd el nekik, amit irántuk érzel. Nem tudhatod, hogy mikor kell menned. Időnként ürítsd ki a batyudat. Ne hordozz sérelmeket, haragot, megbántottságot. Törekedj a megbocsátásra. Bocsáss meg másoknak. Bocsáss meg önmagadnak. Keress alkalmat, hogy elmondhasd az érzéseidet, gondolataidat. Keress alkalmat arra, hogy együtt lehess azokkal az emberekkel, akik fontosak neked. Ne várj a holnapra, lehet, hogy sohasem jön el. Ezek általánosságok, de nagy igazságot hordoznak. Jó lenne, ha e szerint élnénk az életünket, a mindennapjainkat.

Ne félj elmondani az érzéseidet, nem tudod, mit szalasztasz el. Ne félj a reakcióktól. Te megtetted a lépést. Te tudattad, amit szerettél volna. Nem marad benned hiányérzet, nem okolod magad később, hogy miért nem tetted meg, miért nem mondtad el akkor, mikor lehetőséged volt rá. Az, hogy a másik ember mit kezd az elmondottakkal, hogy hogyan reagál rá az már az ő története. Nem mindig tűnik pozitívnak a reakció, a válasz. De van mikor ez az első lépés ahhoz, hogy megtörd a jeget. A jéghegynek sok idő kell, míg felolvad.

Alázat

Az alázat egy nagyon törékeny és érzékeny minőségű energia. Vigyázz rá. Hamar nyoma vész. Visszahúzódik abban a pillanatban, ahogy a benned lévő erő iránya megváltozik. Amíg szívből cselekszel, addig veled van, támogat. De vigyázz! Mikor már agyból, egoból cselekszel, akkor tovaröppen. Messziről figyel, mikor térhet vissza hozzád. Nem mindig találod meg a hozzá vezető utat. Azt az utat, melyen szívesen kísér. Miért? Kezdjük az elején. Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Teljesen más a két energia. A megalázkodás energiáját „használva” megint az áldozat szerepébe kerülsz. Az alázat energiájával együtt haladva, pedig hőssé válhatsz.

Beszélnünk kell megint az egoról. Nem a csendes, figyelő, támogató, együttműködő egoról. Sokkal inkább a tomboló, hatalmaskodó egoról. Mely olyan messzire taszítja az alázatot, hogy szinte már nem is emlékszel rá milyen is az. AZ egoról mely úgy képzeli mindent tudó, mindent megtehető. Elfelejti önmaga csodálatában, hogy amit elért nem önmaga sikere, nem önmaga érte el. Segítséggel. A szív, a Lélek, a nyugalom, az alázat segítségével, együttműködve. Észre kell, hogy vegye, hogy nélkülük nem működik, nélkülük nem létezik. De nem könnyen csillapodik az ego, nem könnyen ébred ennek tudatára.

Már eltávolodott rég a nyugalom, már eltávolodott rég az alázat. Az ego még mindig tombol. Mit tehet ilyenkor a Lelked, akinek szüksége van az Egységre, akinek szüksége van a többiekre is? Kompromisszumot köt. Az Egységért feladja a fejlődést. Segítségül hívja a kétséget, mely kétség bír azzal a képességgel, hogy csillapítani tudja az egot. Az ego végre lecsendesül, de ezzel együtt eltűnik az önbizalom minden cseppje is. Így nem történik előrelépés, nem történik fejlődés, de legalább az ego megint csendes. Közelebb lép az esély. Esély arra, hogy az alázat s a nyugalom egyszer visszatér.

Visszatérnek, mert szeretnek, feltétel nélkül. tudják, hogy együtt bármire képesek vagytok. Képesek bármire, amíg Egységben vagytok, de csak is addig. Ne feledd, nagyon érzékenyek. Bíznak benned, bíznak abban, hogy a következő lépések alatt talán az ego is meghallja őket, talán az ego is ráébred arra, hogy erőből, egyedül nem megy. És talán akkor már nem lesz szükség újabb kompromisszumra. Talán akkor megtörténhet a csoda, és végre tovább léphetek a megkezdett úton.
Hát ilyen az alázat, törékeny, érzékeny, megbocsátó.

Miért is adsz az emberek véleményére? Miért is fontos neked, hogy ki, mit gondol rólad? Nem számít. Hallasz ezt, hallasz azt és beletekeredsz a történetekbe. Ismét egy történet kellős közepén találod magad. Azt sem tudod, merre van a kiút. Már rossz a hangulatod, már rossz az egész napod. Fáradt vagy mintha lehúztál volna tizenkét órát egy bányában. Keresed, kutatod az okát. Miért ilyenek az emberek? Mert így nyernek energiát. Sok-sok energiát tőled és a többi hozzád hasonló embertől. Aki szintén képes beletekeredni bármilyen történetbe. Dühöngsz, mérges vagy. Keresed az igazad. Csak az a baj, hogy eközben rengeteg energiát vesztesz. Teljesen feleslegesen. Hiszen Te tudod milyen vagy, és akik szeretnek ők is tudják, milyen vagy.

Te tudod, hogy mit adsz, mit kapsz, mit érdemelsz meg. A többi nem számít. A többi csak pletyka, történet. Nem érdemes rá időt fecsérelni. Annál is inkább, hiszen mikor már jól beletekerted magad egy-egy történetbe, nagyon nehéz kijönni belőle. Már nem is akarsz vele foglalkozni, mégis mindig azon veszed észre magad, hogy már megint arra gondolsz. Ennél rosszabb már nem is lehet. Gondolkozz el egy picit. Mi történt? Valaki mondott valamit, amivel megbántott. Ennyi.

De ettől még süt a nap. Tele van az életed megannyi örömmel, és jóval. Lélegzel, mozogsz, beszélsz. Lásd meg a történeted apróságát, törpeségét. Lásd, hogy az élet szépsége, az élet adta lehetőségek mellett eltörpül. Ne adj az emberek véleményére. Adj pár ember véleményére. Válasz ki magadnak egy-két számodra hiteles embert, akikben bízol. Az ő szavukra adj, az ő biztatásukra, az ő tanácsaikra, az ő véleményükre. Csak is az övékre. Persze hallgasd meg a többit is, de szelektálj. Szelektálj, mielőtt újabb történetbe csavarnád magad.

Hit nélkül nem megy

Neki tudunk keseredni a mindennapoknak. Időnként úgy érezzük, hogy összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Vagy azt érezzük, mennyire magányosak vagyunk. Mennyire egyedül vagyunk, talán úgy érezzük, senki nem ért meg minket. Ilyenkor eszünkbe kell jusson, tudnunk kell a szívünkkel, hogy sohasem vagyunk egyedül. Mindig vigyáznak ránk. Mindig támogatnak minket odafentről. Csak időnként nehéz észrevenni. Nagyon sok segítőnk van, akik azon munkálkodnak, hogy könnyebbé tegyék az életünket. Persze a szabad akaratot szem előtt tartva.

Időnként piszok nehéz megőrizni a hitünket, de hit nélkül nem létezhet ember. Minden embernek szüksége van valamire, valakire akiben/amiben hihet. A hit erőssé tesz, bátorságot ad. Ne félj, ha időnként meginogsz. A fentiek ismernek, pontosan tudják, hogy mit érzel, mit gondolsz. Nem feladatuk a bíráskodás. Azért léteznek, hogy segítsenek, támogassanak, kísérjenek az utadon. Feltétel nélkül szeretnek. Hogy kik ők? Te tudod, hogy hogyan nevezed őket. Angyalok, Tündérek, Segítők, felsőbb Hatalmak, Isten, Univerzum, Mindenség. Mind veled vannak. Nem állhat, senki és semmi közétek, legfeljebb önmagad. Csak te vagy, aki elfordulhatsz tőlük, figyelmen kívül hagyhatod őket. Rajtad kívül senki nem fordíthat el tőlük. Éppen ezért nem érdemes önmagadon kívül keresned az okokat, ha éppen nem a helyes úton jársz.

Merj nyitni

Tudom, hogy vannak olykor pillanatok, órák. Sőt lehet, hogy vannak olyan napok is, mikor tudod, mit kellene tenni azért, hogy szabad lehess. Jól tudod, mit kellene tenned azért, hogy szabadon élhess. Mégsem teszed meg. Talán elgondolkodsz rajta: igen, de jó lenne. Aztán persze minden marad a régiben. Miért? Mert nem tudod, mit kezdj a szabadsággal. Nem tudod, mit kezdj a rengeteg felszabadult energiával, idővel. Feszültséget kelt benned az új. A régi, megszokott már nem zavar. Igaz, hogy megköt, rabláncra vett, de legalább már ismered. Az már a tiéd. Merj nyitni a világra. Merj nyitni önmagad felé. A szabadság csak messziről tűnik ijesztőek. Merd kitárni a szárnyaid, és repülj a szél hátán. Hidd el érdemes. Annyi szépség és gyönyörűség van, amit észre sem veszel. Úgy gondolod számodra elérhetetlen. Pedig, dehogy! Merj élni, merj álmodni. Mert csak így érdemes.

Családi Rend

Boldog, harmonikus élet alapja a családi Rend.

Származási rendszerünk, gyermekkori családunk adja életünk alapjait, a gyökereket. Szeretetet, a hitet és a biztonságot. Amíg ott nincs Rend, addig felnőttként nem tudunk működni. Gyökerek nélkül nem tudunk repülni.

Rendet kell tenni származási rendszerünkben. Mit is jelent ez?

A családállítás segítségével mindenki elfoglalja az öt megillető helyet. A kicsi, kicsi lesz, a nagy, nagy. A felnőttek, felnőttek lesznek, a gyerekek, gyerekek lehetnek. Elengedésre kerül a sok régi családi minta. Letevődnek, visszaadódnak a családi batyuk, terhek.

Vállalnunk kell a felelősséget önmagunkért, az életünkért. Ahhoz, hogy stabilan álljunk a nagyvilágban. Felelősséget vállalni azért, hogy legyen önbizalmunk, önmagunkba vetetett hitünk; ahhoz, hogy meg tudjuk élni a szeretetet a mindennapokban és ki is tudjuk mutatni azt. Végre a saját felnőtt életünket élhessük Ne gyermeki énünkbe ragadva próbáljunk tengődni a mindennapi életben. Egyenrangú párkapcsolatot szeretnénk, azt szeretnénk, hogy tiszteljenek a gyermekeink, részt vegyenek a családi életben. De amíg gyermeki énünkben éljük minden napjainkat, hogy várhatjuk el, hogy a másik –  legyen az a párunk, vagy a gyermekünk – felnőttként kezeljen minket.

A szerencse süti

A szerencse süti

Van egy hely a közelben, ahol soha sincs tél. Itt található egy gyönyörű virágos rét. Tele apró, de megannyi virággal, melyek a szivárvány minden színében pompáznak. Ezerszínű pillangók keringője teszi még szebbé e látványt. A rét mellett csordogál egy patak, melynek vize akár a friss forrás. Habjai között a halak pajkosan játszadoznak egymással. A patak túloldalán található egy hatalmas mező, mely kisebb rágcsálóknak ad otthont és egyben menedéket. A mező mellett fut egy kis ösvény, mely a közeli erdőbe vezet. Az erdő a zöld, a barna és a piros ezernyi árnyalatában játszik. A közepén található egy kis paraszt házikó, mely minden arra tévedő, arra járó léleknek menedéket, biztonságos hajlékot nyújt. Az ősvény egyik oldalán nem messze onnan, ahol a patak elkanyarodik, áll egy csodálatos nagy fa. Hogy milyen fa? Ne kérdezd. Leginkább Bőség-fának hívom, ha arra jársz és megpihensz, alatta a fa megtelik a kedvenc gyümölcseiddel, melyből kedvedre szedhetsz és ehetsz. De nevezheted Kívánság-fának is, hiszen mindig olyan gyümölcsöt terem, melyre vágysz.

Széles, nagy törzse barátságos, hívogató. Olyan jó átölelni, puha meleg árad szét az ember testén olyankor. Tövében kényelmes vacok alakult ki a földből kiálló gyökerekből. Maga a fakoronája terebélyes, jó árnyékot adó. Itt e fa vackában töltöm délutánjaim nagy részét. Olvasgatok, merengek, vagy éppen csak csodálom a táj varázslatos szépségét. A lágy szellő simogatja hajam, arcom, ilyenkor elnyom a délutáni álom. Gyönyörű madaraknak is otthont ad e fa. Itt laknak Rigóék, Szürké-ék, Barná-ék is. Szürké-ék egy veréb család. Nagyon jól kijönnek a szomszédokkal, perpatvar időnként csak a távoli rokonokkal akad. Barná-ék is kedves madarak. Csodás barna tollukon, ha megcsillan a napfénye zölden tündöklővé válnak. Daluk messze száll mezőn, réten át. E bámulatos helyen az angyalok és tündérek jelenléte mindennapos jelenség. Az ösvényen haladva gyakran táncra perdülünk. Ilyenkor fény árad szét a testünkből, lelkünkből és eggyé válva táncolunk, repülünk, amíg elérünk a kisházig. Szeretem az ilyen égi kíséretet, hiszen annyira felszabadító.

Olykor egyedül haladok végig az ösvényen felidézve korábbi időket. Egy beteg kisfiú emlékképe, és egy katonáé. Nagyon különleges ösvény ez, ahányszor végig haladok rajta, mindig tanulok valami újat, valami hasznosat. Mindig – mindig több leszek. Ha eljön az este és a szabadban ér, akkor sincs semmi baj, hiszen a fa koronájával oltalmazón felém borul. Egy ilyen kellemes este történt, midőn már félig elnyomott az álom, csoszogó léptek közeledtére lettem figyelmes. Egy kedves, piros pozsgás arcú nénike jött felém. Nagyon ismerősnek tűnt, bár biztosan nem találkoztunk még. Messziről jöhetett, ruhája alja poros volt, cipője megkopott. Mire a fához ért igen csak elfáradt. A fa gyökerei a nénikének is kényelmes vackot biztosítottak, koronája pedig biztonságot, védelmet adott. Miközben friss, érett körtéből belakott, és a patak friss vizéből is jót ivott, elmesélte történetét. Már jó ideje keresi ezt az ösvényt, de valami mindig tévútra vitte, már azt hitte soha nem talál ide, de vissza nem fordulhatott. Sok-sok napot, hónapot bolyongott, sok éjszakát átvirrasztott. Kereste, kutatta a helyes utat, míg egyszer csak egy beteg kisfiúval találkozott, akit ápolt, felnevelt. A beteg kisfiúból fess katonatiszt lett, az elválás mindkettőjüknek nehéz volt, de tovább nem maradhatott. Így ismét útra kelt, és egyet-kettőt térülvén végre rátalált az ösvényre, melyet oly régóta keresett.

Története mesélése közben kosarából pár szerencse süti került elő, amit pár ízletes barackért cserébe szívesen megosztott velem. Végül az álom elnyomott. Reggel mikor felébredtem, a nénike már sehol sem volt. Csak a zsebembe lévő szerencse süti jelezte, hogy az esti beszélgetésünk nem álom volt. Hűs patakban megfürödvén, az ösvényen sétára indultam én. Leültem a tornácon lévő hintaágyra és vártam, hogy a lusta macska mellém hemperedjék. Nem is kellett sokat várnom, már meg is jelent őnagysága. Ma valahogy szebbnek, életerősebbnek tűnt. Máskor poros bundája fényes volt, és szemeiben ismerős csillogás tündökölt.  Dorombolva helyezkedett el ölemben. Időnként nagyokat ásított, ilyenkor kellemes körte és barack illat lengett körbe minket. Később mikor haza indultam, valamiért a zsebembe nyúltam, egy szerencse süti akadt a kezembe, mely eddig megbújt a zsebemben.

A szerencse süti üzenete: „ A régi befejezése tesz szabaddá az új számára!”

S ez az üzenet a mostani életemnek szól!