Az alázat egy nagyon törékeny és érzékeny minőségű energia. Vigyázz rá. Hamar nyoma vész. Visszahúzódik abban a pillanatban, ahogy a benned lévő erő iránya megváltozik. Amíg szívből cselekszel, addig veled van, támogat. De vigyázz! Mikor már agyból, egoból cselekszel, akkor tovaröppen. Messziről figyel, mikor térhet vissza hozzád. Nem mindig találod meg a hozzá vezető utat. Azt az utat, melyen szívesen kísér. Miért? Kezdjük az elején. Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Teljesen más a két energia. A megalázkodás energiáját „használva” megint az áldozat szerepébe kerülsz. Az alázat energiájával együtt haladva, pedig hőssé válhatsz.

Beszélnünk kell megint az egoról. Nem a csendes, figyelő, támogató, együttműködő egoról. Sokkal inkább a tomboló, hatalmaskodó egoról. Mely olyan messzire taszítja az alázatot, hogy szinte már nem is emlékszel rá milyen is az. AZ egoról mely úgy képzeli mindent tudó, mindent megtehető. Elfelejti önmaga csodálatában, hogy amit elért nem önmaga sikere, nem önmaga érte el. Segítséggel. A szív, a Lélek, a nyugalom, az alázat segítségével, együttműködve. Észre kell, hogy vegye, hogy nélkülük nem működik, nélkülük nem létezik. De nem könnyen csillapodik az ego, nem könnyen ébred ennek tudatára.

Már eltávolodott rég a nyugalom, már eltávolodott rég az alázat. Az ego még mindig tombol. Mit tehet ilyenkor a Lelked, akinek szüksége van az Egységre, akinek szüksége van a többiekre is? Kompromisszumot köt. Az Egységért feladja a fejlődést. Segítségül hívja a kétséget, mely kétség bír azzal a képességgel, hogy csillapítani tudja az egot. Az ego végre lecsendesül, de ezzel együtt eltűnik az önbizalom minden cseppje is. Így nem történik előrelépés, nem történik fejlődés, de legalább az ego megint csendes. Közelebb lép az esély. Esély arra, hogy az alázat s a nyugalom egyszer visszatér.

Visszatérnek, mert szeretnek, feltétel nélkül. tudják, hogy együtt bármire képesek vagytok. Képesek bármire, amíg Egységben vagytok, de csak is addig. Ne feledd, nagyon érzékenyek. Bíznak benned, bíznak abban, hogy a következő lépések alatt talán az ego is meghallja őket, talán az ego is ráébred arra, hogy erőből, egyedül nem megy. És talán akkor már nem lesz szükség újabb kompromisszumra. Talán akkor megtörténhet a csoda, és végre tovább léphetek a megkezdett úton.
Hát ilyen az alázat, törékeny, érzékeny, megbocsátó.