Élj úgy, mintha mindennap az utolsó volna. A szeretteiddel éreztesd, tudasd, hogy szereted őket. Mondd el nekik, amit irántuk érzel. Nem tudhatod, hogy mikor kell menned. Időnként ürítsd ki a batyudat. Ne hordozz sérelmeket, haragot, megbántottságot. Törekedj a megbocsátásra. Bocsáss meg másoknak. Bocsáss meg önmagadnak. Keress alkalmat, hogy elmondhasd az érzéseidet, gondolataidat. Keress alkalmat arra, hogy együtt lehess azokkal az emberekkel, akik fontosak neked. Ne várj a holnapra, lehet, hogy sohasem jön el. Ezek általánosságok, de nagy igazságot hordoznak. Jó lenne, ha e szerint élnénk az életünket, a mindennapjainkat.

Ne félj elmondani az érzéseidet, nem tudod, mit szalasztasz el. Ne félj a reakcióktól. Te megtetted a lépést. Te tudattad, amit szerettél volna. Nem marad benned hiányérzet, nem okolod magad később, hogy miért nem tetted meg, miért nem mondtad el akkor, mikor lehetőséged volt rá. Az, hogy a másik ember mit kezd az elmondottakkal, hogy hogyan reagál rá az már az ő története. Nem mindig tűnik pozitívnak a reakció, a válasz. De van mikor ez az első lépés ahhoz, hogy megtörd a jeget. A jéghegynek sok idő kell, míg felolvad.