A szabadság megélése számomra olyan mintha szárnyalnék, madár lennék. Nagyon-nagyon könnyű vagyok, teljesen mezítelen, csupasz és tiszta. Örömérzés járja át a testem, nincsenek gátak, nincsenek korlátok. Minden elérhető, minden egy karnyújtásnyira van. Szárnyalok akár a madár a szél hátán. Nincs semmi rajtam kívül, és minden van. És minden úgy jó, ahogy van. Így kerek a világ. Ha magamba tekintek, ugyanezt látom belül is, nincs semmi és minden van. Üresség, és teljesség egyben. Ritkák sajnos ezek a percek, de ez a cél, ezt az érzést megtartani, fenntartani. Törekszem rá, hogy elérhessem, megélhessem, átélhessem, élhessem. Zsákok, terhek cipelése helyett. Ahogy haladok az úton egyre több és több batyut teszek le. Helyettük felszínre kerülnek újabb és újabb batyuk, hogy azok is letehetővé váljanak. Mi kell ahhoz, hogy egy batyut letehessek? Megértés, elfogadás, köszönet a tanításáért és elengedés. Ez a munka legnehezebb része az elengedés. Ragaszkodásom rabja vagyok. Azt hittem hosszú ideig, ha elengedem a terheket, nincs ami megtartson és felborulok. Hah, előbb talán fel kéne állni a súlyok alól.

Mi az élet értelme: ÉLNI, szabadon.