A hétvégén a Talentumok-nál a Családállító Képzés Gyakorlója volt. A szombati nap végén csodás ajándékot kaptam, Leszületés Misztériumában lehetett részem. Ezt szeretném megosztani veletek.

Együtt Egységben a Mindenségben kint a Térben. Minden tökéletes, de nyugtalanság van a szívemben, tudom hamarosan el kell mennem.

Az első mozzanat még alig észrevehetően fáj. Leköt az ikertestvérem. Bele veszek. Együtt vagyunk. Egységben vagyunk. Igazából ez több ennél. Egyek vagyunk. Egyszerre dobban a szívünk, egyszerre vesszük a levegőt. Minden tökéletes, ekkor a szívembe égető fájdalom költözik, a lelkem szinte kettészakad. Én indulok és ő nem tart velem.

Megnyugvást valamelyest a Szellemi Szülők adnak. Kezdetben nem vigasztal a jelenlétük. De szépen lassan megérkezem hozzájuk. Fájdalmam csökken, már alig érezhető. Megnyugvás tölt el, a karjaikban békére leltem. Szeretetük és támogatásuk határtalan. Már teljesen nyugodt vagyok. Újra minden tökéletes.

Ekkor Egységünk megbomlik, tovább kell indulnom. Elengedik a kezem és távolodnak. Távolodnak, hogy még egyszer közel kerülhessünk. Fájdalmam leírhatatlan. Csökkenteni az a tudat csökkenti valamennyire, hogy tudom újra láthatom őket, még egyszer érezhetem őket. Érezhetem a belőlük áradó határtalan szeretetet, támogatást.

Haladok utamon, mely már megmásíthatatlan. A Szellemi Szülők szeretetével és támogatásával együtt haladok. Lassan megérkezem a biológiai szüleimhez. Ebben a pillanatban valami elvész. Valami fontos, valami ami az Együtt-re, az Egységre emlékeztet.

A biológiai szüleimmel lassan ismerkedem. Most először bizonytalan vagyok. A Szellemi Szülők által kapott határtalan érzéseknek ez már csak töredéke. Mégis hálás vagyok. Hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül. Biológiai szüleim karjaiban lassan eltűnik bizonytalanságom. Érzem szeretetüket, támogatásukat. Már szinte minden tökéletes újra.

Ekkor egy energia tovább haladásra késztet. Lassan indulok utamra. Újra fáj. Fájdalmamat csak Szellemi Szüleim szeretete és támogatása enyhíti.

Hopp, a következő pillanatban meglátom őt. Felismerem és ő is felismer engem. a találkozás öröme, a viszontlátás, az újra együtt élménye felejtett mindent. Újra Együtt. Újra minden tökéletes. Most már Együtt haladunk tovább. Ezzel az Együtt-el és Szellemi Szüleim, biológiai szüleim szeretetével, támogatásával újra minden tökéletes.

Szeretet, támogatás, biztonság, Együtt.

Hálás vagyok. Köszönöm.

2015. okt. 27.

Endrődi Kriszta Életke

A családállítás számomra egy gyönyörű hivatás. Segíteni másoknak, hogy Rend legyen családi rendszerükben, önmaguk rendszerében. A legnagyszerűbb segítség arra, hogy Rendet tegyünk az életünkben. Egységbe kerüljünk önmagunkkal, és ez által, egész(séges), teljes, örömteli életet élhessünk. Rendbe tenni saját gyermekkori családi rendszerünk, sajátmagunk, hisz a mi mostani rendszerünk a gyermekünk családi, származási rendszere lesz. Megmutatni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mindig van segítség, van kapaszkodó. Van értelme annak, hogy leszülettünk, hogy éppen most, éppen ide.

A családállítás energiák szintjén dolgozik, old, felold, helyre tesz. Elenged, megszabadít, felszabadít. Összekovácsol, egységet teremt. A térben, a mezőben minden a helyére kerül, megélheted a szabadságot, a tiszta feltétel nélküli szeretetet, tiszta, mély érzéseket. Annyira jó, felemelő dolog a Mező részese lenni. Átélni, átérezni az ott lévő energiákat. Ott csak az érzések, energiák számítanak.

Ha szeretnél Rendet tenni az életedben, családodban, ha épp a párkapcsolatodban vannak nehézségek, itt az ideje, hogy el gyere közénk. Éld meg mindazt, amiről beszélek. Légy részese az energiák határtalan erejének, lágyságának.

„Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat.”

Ugye, milyen jó, hogy élünk!

Mai nap megtapasztalása
Mindenségben Rend van. Minden energia, és az energia kiegyenlítődésre törekszik. Sokszor halljuk, hitrendszerünk része, alapja. Mégis megtapasztalni, az élet legapróbb dolgaiban is felfedezni, észrevenni újabb bizonyosságot ad. Elengedni, elfogadni, feladni. Ennyi kell hozzá és nem több. És már vissza is fordul. Egyszer egy okos ember azt mondta, onnan tudod, hogy valóban feladtad, ha visszajön, más vagy még jobb formában. Mindegy a hogyan.

De mégis küzdesz, harcolsz, akarod, tartod, nem engeded. Véget nem érő harc ez önmagaddal szemben. Pedig csak annyi kell, hogy feladd. Tudom, ez tűnik olykor a legnehezebbnek. Hiszen annyi minden fűz, köt hozzá. Beszélhetünk tárgyról, személyről, vagy ideáról. Tele vagy gondolatokkal, mennyi mindent veszíthetsz. Tele vagy csalódásokkal, kétségekkel. Nagy játszmák ezek. Saját magad pörgeted, húzod bele. Csináld csak, a végén úgy sincs más választásod, csak a feladás, elfogadás. Abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik, talán észre sem veszed és már meg is fordult az egész. Hoppá, már vissza is kaptad. Egy jobb, szebb, újabb minőségben. Csodálatos a Mindenség. Hálás vagyok ezért az újabb tanításért.

A szabadság megélése számomra olyan mintha szárnyalnék, madár lennék. Nagyon-nagyon könnyű vagyok, teljesen mezítelen, csupasz és tiszta. Örömérzés járja át a testem, nincsenek gátak, nincsenek korlátok. Minden elérhető, minden egy karnyújtásnyira van. Szárnyalok akár a madár a szél hátán. Nincs semmi rajtam kívül, és minden van. És minden úgy jó, ahogy van. Így kerek a világ. Ha magamba tekintek, ugyanezt látom belül is, nincs semmi és minden van. Üresség, és teljesség egyben. Ritkák sajnos ezek a percek, de ez a cél, ezt az érzést megtartani, fenntartani. Törekszem rá, hogy elérhessem, megélhessem, átélhessem, élhessem. Zsákok, terhek cipelése helyett. Ahogy haladok az úton egyre több és több batyut teszek le. Helyettük felszínre kerülnek újabb és újabb batyuk, hogy azok is letehetővé váljanak. Mi kell ahhoz, hogy egy batyut letehessek? Megértés, elfogadás, köszönet a tanításáért és elengedés. Ez a munka legnehezebb része az elengedés. Ragaszkodásom rabja vagyok. Azt hittem hosszú ideig, ha elengedem a terheket, nincs ami megtartson és felborulok. Hah, előbb talán fel kéne állni a súlyok alól.

Mi az élet értelme: ÉLNI, szabadon.

Elvágyódni annyi, mint a könnyebbik út felé lépdelni, a könnyebbik utat választani. Elszigetelődni mindentől és mindenkitől. Halottként létezni az élők között. Nem látni az élet adta szépségeket, lehetőségeket. Nem venni tudomást a feléd nyúló kezekről, a Mindenség felől áradó Szeretetről. Befordulva, begubódzva magadba, egyedül. Nehéz és súlyos vagy. Tele saját magad állította korlátokkal, hiedelmekkel. Elveszettnek és üresnek érzed magad. Fáradt vagy, belefáradtál az állandó küzdésbe, elfogyott az erőd. Most már mennél. Üres az életed, nincs senki és semmi, ami igazán itt tartana. Nincs bőség az életedben, mert nem az életet választod.

A bőség azoknál van, akik az életet választják, ahova be tud áramlani. Bőség szeretetből, életből, napsütésből, örömből, anyagi javakból. Mert nem hozol döntést. Könnyebb elzárkózni a felelősség elől, a megoldások elől. Ja azért tenni kell, mozdulni kell. Választani kell. Két világ közt lebegsz, nem vagy itt sem, de ott sem. Dönteni kell. Gondolod nehéz. Mondok valamit: Most vagy nehéz és súlyos, észre sem veszed, hogy saját magad préseled össze. Csak egy döntés, egy lépés. Válaszd az életet. Igen nehéz, de semmivel nem nehezebb, mint a súlyok, amik most rajtad vannak. Csak hozd meg a döntést. Válaszd az életet. Ahogy meghozod ezt a számodra nehéz döntést, megkönnyebbülsz. Tudom, nem könnyű, és tudom, hogy sok a visszahúzó tényező. De ezek csak a fejedben vannak.

Nézz belülre, nézz a szívedbe, a vihar már elmúlt, csak a csend és a nyugalom maradt. A többi a fejedben létezik. Próbáld meg szívből. Most azt mondod, nem tudod, hogyan kell. Csak engedd, hogy megtörténjen. Történhet-e rosszabb annál, ami most van? Nincs veszítenivalód. Vállalj felelősséget önmagadért. Köteleződj el önmagad felé. Nem mondom, hogy nincsenek rögök az úton. Vannak, de a rögök eltörpülnek az élet szépsége mellett. Az élet adta lehetőségek mellett, melyeket észre sem vettél eddig. Engedd el a fájdalmad, engedd el a régi mintákat, az otthonról, gyermek korból hozott sérelmeket. Felnőttél, a múlt elmúlt. Jogod van új, tiszta lappal, egy új életet kezdeni. Válaszd tudatosan az életet. Merj élni, merj tapasztalni. Ami már nem szolgál, merd elengedni.

Fedezd fel a napsütést, a madarak csiripelését, a lágyan fújó szél simogatását. Lásd meg az eléd táruló szépségeket, csodákat. Keress olyan értékeket az életedben, magadban, amik inspirálnak, amik előre lendítenek. Amikbe belekapaszkodhatsz. Biztos szeretsz kertészkedni, vagy gyerekek közt lenni. Talán vannak saját gyermekeid. Vagy szeretsz kirándulni, lehet, hogy varrni, vagy kézimunkázni szeretsz, vagy épp villanyt szerelni, vagy zenélni. De az is lehet, hogy segíteni szeretnél másokon, csak még nem tudod, hogyan fogj hozzá. Hogyan, mondod most, hisz a saját életedhez sincs erőd. Hidd el, hogy minden benned van.

Van elég erőd, csak rossz helyen kerested eddig. Keresd a szívedben. Annyian vannak még, akik azt érzik, amit most te érzel. Együtt sikerülhet, együtt sikerül. Találj valamit, ami igazán fontos számodra, amiben örömödet leled. Válaszd az életet, hisz tele van csodákkal és számtalan lehetőséggel, melyek csak rád várnak. Vedd észre, hogy saját magad korlátozod, bontsd le a falakat. Nem vagy egyedül. A Mindenség mindig támogat. Az élet egy drága ajándék, egy remek lehetőséget kaptál most itt e földi létben, tapasztalni, tanulni. Ezért vannak a kihívások. Lásd meg életed célját, értelmét. Merj segítséget kérni. Vedd észre a feléd nyúló kezeket. Nem vagy egyedül.

Hozd meg a döntést, válaszd az életet és megjelennek az életedben a jó dolgok is. Engedj nekik teret, hogy áramolni tudjanak.

Mikor puttonyod jól meg van rakva terhekkel, melyeket már oly régóta viselsz, cipelsz, ijesztő dolog, ha lehetőség adódik megválni azoktól. Ijesztő, mert bizonytalanság érzetet kelt. Hiszen a batyut már olyan jól ismered. Érzed a megszokott súlyát, sőt még bírsz is egy kicsit. Tudod így ennyi teherrel még állni tudsz. Haladni ugyan már nem, de még állni stabilan. Erősnek képzeled magad, és erős is vagy. Gondolod, a batyud megtart. Félsz letenni, hiszen akkor annyira megkönnyebbülsz, annyira könnyűvé válsz, hogy nem csak menni, de akár szárnyalni is tudsz. És ami a legrémisztőbb a vákuum, mely akkor keletkezik, mikor végre kilépsz a szegény én terhekkel megrakott kis világából. Egy vákuum, mellyel hirtelen azt sem tudod, mit kezdj. Kibillent, megzavar, bizonytalanságban tart.

Azt mondod a terhekkel legalább stabilan álltál. Legalábbis így gondolod. Tudom, én is így éreztem. De a vákuum, nem marad, nem tud maradni. Mindig valami kerül a helyére. És mivel minden energia kiegyenlítődésre törekszik. Valami jó, valami remek közeledik feléd. Úgy hívják ÉLET. Nézd meg most magad. Állsz, vagy inkább fekszel. Ha mélyen magadba nézel, láthatod, hogy bizony már régóta fekszel a súlyok alatt, melyek összenyomnak, a földhöz kötöznek. Lásd meg kérlek mennyi lehetőség vár rád, mennyi új élmény vár rád. Hidd el, hogy leteheted azokat a batyukat. Nincs szükséged egyikre sem ahhoz, hogy meg tudj állni a saját lábadon. Nincs szükséged terhekre, ahhoz, hogy stabil légy. Egy dologra van csak szükséged. Egy döntésre. Egy döntésre, hogy ettől a pillanattól kezdve felelősséget vállalsz önmagadért, az életedért. Az életedért, melyet mostantól kezdve szabadon élsz, terhek nélkül. Bízz magadban, bízz a Mindenségben. A Mindenség megtart. Nem vagy egyedül.