Fél úton

Nyugalom, harmónia, szeretet, hála, békesség. ezt érzem most. De ehhez át kellett élnem a tenger háborgó mélységét. Átélni a lefelé húzó örvényt. Átélni az elveszettség, a reménytelenség érzését. A magányt, egyedüllétet, ürességet. A feleslegesség érzését. Jó kis csapda, önmagam számára. Az alkony.

És mégis eljött a pirkadat, a háborgó tenger elcsitult. Egységben lenni a Mindenséggel. Egységben lenni, eggyé válni a természettel, a környezettel, eggyé válni önmagammal, a lelkemmel. Sodródni, haladni, áramlani.

Megélni a biztonságot, tudatában lenni a Mindenség mindenkori támogatásának, szeretetének.

Bizonyosság, hogy nem vagyok egyedül.

És mindezt fent tartani. Megragadni ezeket az érzéseket és nem elengedni. Szívembe zárni és ebből meríteni.

Posted on február 11, 2015, in Bach-virágterápia. Bookmark the permalink. Hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: