Nyugalom, stabilitás, egyensúly, erő. Egymás kiegészítői. A nyugalom már megvan, hisz a vihar már elvonult. Csendes az éjszaka, az égen millió csillag tündököl. Mind egy-egy lélek otthona. Felnézek és lenéznek rám. Figyelnek, kísérnek, vigyáznak. Törekszem elérni az egyensúlyt, stabilitást. Őrzöm a bizonyosságot és erősödöm. Egyre erősödöm.

Madárképébe bújok és szárnyra kapok. Repülök. Élvezem szárnyaim mozgását. Ráfekszem a légáramlat hátára és suhanok. Körül nézek. Csodálatos ez az éjszaka. Nyugodt és csendes vagyok. Szívemben békesség van. Ez a békesség és nyugalom egyensúlyt hoz. Egyensúlyt mely által erősödöm. Lelkem stabil és bátor. Bátran néz előre. Az ő erejétől, stabilitásától egyre nyugodtabbá válok én is. Még mindig repülök.

Úgy érzem magam, mint egy főnix madár. Mely saját hamvaiból kelt ismét életre. És megújhodva ismét erőre kap. Szárnyaimmal irányt váltok. Hogy merre? Lelkem tudja és én követem. Összekapcsolódtunk ismét. Hálás vagyok a szeretetéért és határtalan bizalmáért, amivel felém van. Egyek vagyunk ismét. Most már erős vagyok én is.

Ahogy az éjszakából lassan hajnal lesz, sejtjeimet kezdi átjárni az erő. Stabil és kiegyensúlyozott vagyok. Egyre magabiztosabbá válok. A fény felé török. repülök. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Ahogy nő belső erőm, úgy válik repülésem sebessége egyre gyorsabbá. Majd azt veszem észre, hogy egészen lelassult. Ismét a légáramlat tart csak fent a magasban. Teljesen rá bízom magam. Erős vagyok. Erőssé váltam. Lelkemmel összefonódva kiegyensúlyozott és stabil vagyok.

És most, hogy már elmondhatom belsőerőm hatalmas, leszállok a magasból. Szárnyaimat visszahúzom, ismét emberképébe bújtam. Befelé figyelek. Lelkem itt van. Ez megnyugvással tölt el. Veszek pár mély lélegzetet. Tartásom egyre egyenesebb. Érzem sejtjeimben az erőt, azt a belső erőt, amely szükséges ahhoz, hogy megőrizzem stabilitásomat. Mert stabil vagyok.

Kicsit hátra tekintek. Most már nem félek hátra fordulni. Látom a sötétséget, látom önmagam gyengeségét. Gyengeséget, melyet magamnak okoztam azzal, hogy lelkemtől ismét elfordultam. Elfordultam és csak voltam. Voltam, de lelkem nélkül elvesztem. Önmagam csapdájába estem. Most már látom.

Megnézem ezt a képet. És mivel már stabil vagyok és a bensőmben erős, nem félek belehelyezkedni. Beleereszkedem kicsit ebbe a képbe. Érzem és értem az elveszettséget, reménytelenséget. De már nem hat rám. Nem tud elérni, mert lelkemmel együtt ismét stabil vagyok. Erőssé váltam.

Lassan, igen lassan elmondhatom magamról, hogy „Mérhetetlen belső erőt birtoklok”. Erre törekszem, és elérem. Minden perccel egyre biztosabbá és stabilabbá válok. És ez a stabilitás erőssé tesz. Belső erőm növekszik, növekszik. Biztonságban vagyok, stabil vagyok, erős vagyok, mert mérhetetlen belső erőt birtoklok.