Hagymából virággá

Azt szokták mondani az önismereti út olyan, mint a hagyma. Rétegenként bontogatod a héjat, míg el nem érsz a belsejéhez. Ugyan így héjanként közeledünk belső magunkhoz. A hagymahéj vékony és sokrétegű, ilyenek vagyunk mi is. Sok réteget kell lehántanunk, lefejtenünk illetve megfejtenünk mire közelebb kerülünk magunkhoz, önmagunkhoz.

Ahogy haladunk az önismereti úton egyre több hagymahéj réteg válik láthatóvá, amit aztán lehánthatsz. Ezeket a hagymahéj rétegeket nem mindig szeretjük.

Általában fájdalommal jár megismerésük. Fájsz, szétszakadsz, bele veszel. Időnként rosszabbul nézel ki, rosszabbul vagy, mint az út elején. Persze, hisz amit csak eddig úgy éreztél, hogy valami nem jó, most már látod, mi okozza, okozta ezt az érzést. És ez nem mindig felemelő érzés.

Általában ilyenkor szokták a barátaid azt mondani, hogy hagyd abba az iskolát, a képzést, az önfejlődést, mert rosszabbul vagy, mint voltál. Igen, igazuk van. Valóban rosszabbul nézel ki, és valljuk be rosszabbul is érzed magad.

Most jön a kérdés. Akkor mi értelme az egésznek? Nem jobb az édes tudatlanság?

Rengeteg felismerést, megértést és megerősítést ad.

Megértést, hogy miért teszek úgy bizonyos dolgokat ahogy teszem, vagy éppen miért nem teszem meg. Miért reagálok úgy és akkor, ahogyan reagálok. Egyes dolgok miért taszítanak, mások miért vonzanak.

Így a megértéssel a szívemben, már tudom másképp csinálni, már tudok arra figyelni, hogy másképp reagáljak. Mást válaszoljak. Mást tegyek, másképp, vagy éppen maradjak kívül a történeteken.

Megerősítést, hogy mindannak ellenére ami történt, vagy éppen ami nem történt meg, mégis itt vagyok. Itt vagyok, erős vagyok. Élek.

Saját jogomon az Életet választom. Megnyitom a szívem és szeretek. Nyitott szívvel élek és létezem. Szeretek.

Maradhatsz egy édes tudatlanságban lévő hagyma is, ez a te döntésed. De az nem jó se neked, se másoknak. Inkább a hagymahéjakat lebontva haladj önmagad felé, hogy onnan belülről szárba szökkenve csodás virággá válj.

Változz csodás virággá, és éld át a csodákat. Csodákat melyek körül vesznek, csak a sok réteg héj alól nem látszanak.

Lásd meg saját szépségedet és tökéletességedet. Nyílj ki, borulj pompába. Nyílj ki, hogy a benned lévő csodát és szépséget meg tud osztani másokkal is.

Ezért éri meg, hogy a saját hagymahéjaidat lehántva te is egy gyönyörű virággá válj.

(2015. október 08.)

Endrődi Kriszta Életke

Posted on október 8, 2015, in Gondolataim. Bookmark the permalink. Hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: