Kétség
Kétség, mely felemészt, magadba teker. Nevezheted egonak, hívhatod démonnak. Mindegy milyen címkét akasztasz rá. Sötétségbe burkol, szétválaszt, elbizonytalanít, eltántorít. Mélybe húz, és egyre mélyebbre. Észre sem veszed és már nem önmagad vagy. Elveszel a kétségek rabságában. Megsebez, beléd mar. Nem is látod, már csak a végeredményt érzed. Nem érted. Tegnap még minden jó volt, magabiztosan álltál a világban, ma pedig megsebzett vagy, összetört. Önmagad árnyéka lettél.
Merre a kiút? Előre a fény felé. Emeld fel a tekinteted. Lásd, hogy nem vagy egyedül, hogy sosem vagy egyedül. Igen lehet, hogy megtalál időnként a kétség. Lehet, hogy időnként elveszettnek érzed magad. De ez mind csak illúzió. Nincs mitől félned, nincs mitől tartanod. A Mindenség megtart, a Mindenségben Rend van. Csak egy dolgot kell tenned, hinni a Mindenségben. Van elég erőd, van kitartásod, hogy meg tud csinálni, hogy véghez tud vinni, azt, amiért ide érkeztél. Megvalósítani önmagad. Létre hozni egy csodát az életedből. Hisz neked csak hinned kell.
Sokszor megpróbálnak, visszakérdeznek. Biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy erre akarsz menni? És igen, ilyenkor kitartónak kell lenned. Erős hittel állni, térdelni a Mindenség előtt. Tudni, hogy a próbák a javadat szolgálják, erősítenek, kitartóbbá és szabaddá tesznek.
Megpróbál a másik oldal is. Azt gondolják, közvetlen hatalmuk van feletted. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban tarthatnak. De csak addig, míg ezt te is elhiszed. A hatalom is csak illúzió.
Bízz magadban, higgy a Mindenségben.
Jéghegy
Élj úgy, mintha mindennap az utolsó volna. A szeretteiddel éreztesd, tudasd, hogy szereted őket. Mondd el nekik, amit irántuk érzel. Nem tudhatod, hogy mikor kell menned. Időnként ürítsd ki a batyudat. Ne hordozz sérelmeket, haragot, megbántottságot. Törekedj a megbocsátásra. Bocsáss meg másoknak. Bocsáss meg önmagadnak. Keress alkalmat, hogy elmondhasd az érzéseidet, gondolataidat. Keress alkalmat arra, hogy együtt lehess azokkal az emberekkel, akik fontosak neked. Ne várj a holnapra, lehet, hogy sohasem jön el. Ezek általánosságok, de nagy igazságot hordoznak. Jó lenne, ha e szerint élnénk az életünket, a mindennapjainkat.
Ne félj elmondani az érzéseidet, nem tudod, mit szalasztasz el. Ne félj a reakcióktól. Te megtetted a lépést. Te tudattad, amit szerettél volna. Nem marad benned hiányérzet, nem okolod magad később, hogy miért nem tetted meg, miért nem mondtad el akkor, mikor lehetőséged volt rá. Az, hogy a másik ember mit kezd az elmondottakkal, hogy hogyan reagál rá az már az ő története. Nem mindig tűnik pozitívnak a reakció, a válasz. De van mikor ez az első lépés ahhoz, hogy megtörd a jeget. A jéghegynek sok idő kell, míg felolvad.
Alázat
Az alázat egy nagyon törékeny és érzékeny minőségű energia. Vigyázz rá. Hamar nyoma vész. Visszahúzódik abban a pillanatban, ahogy a benned lévő erő iránya megváltozik. Amíg szívből cselekszel, addig veled van, támogat. De vigyázz! Mikor már agyból, egoból cselekszel, akkor tovaröppen. Messziről figyel, mikor térhet vissza hozzád. Nem mindig találod meg a hozzá vezető utat. Azt az utat, melyen szívesen kísér. Miért? Kezdjük az elején. Az alázat nem egyenlő a megalázkodással. Teljesen más a két energia. A megalázkodás energiáját „használva” megint az áldozat szerepébe kerülsz. Az alázat energiájával együtt haladva, pedig hőssé válhatsz.
Beszélnünk kell megint az egoról. Nem a csendes, figyelő, támogató, együttműködő egoról. Sokkal inkább a tomboló, hatalmaskodó egoról. Mely olyan messzire taszítja az alázatot, hogy szinte már nem is emlékszel rá milyen is az. AZ egoról mely úgy képzeli mindent tudó, mindent megtehető. Elfelejti önmaga csodálatában, hogy amit elért nem önmaga sikere, nem önmaga érte el. Segítséggel. A szív, a Lélek, a nyugalom, az alázat segítségével, együttműködve. Észre kell, hogy vegye, hogy nélkülük nem működik, nélkülük nem létezik. De nem könnyen csillapodik az ego, nem könnyen ébred ennek tudatára.
Már eltávolodott rég a nyugalom, már eltávolodott rég az alázat. Az ego még mindig tombol. Mit tehet ilyenkor a Lelked, akinek szüksége van az Egységre, akinek szüksége van a többiekre is? Kompromisszumot köt. Az Egységért feladja a fejlődést. Segítségül hívja a kétséget, mely kétség bír azzal a képességgel, hogy csillapítani tudja az egot. Az ego végre lecsendesül, de ezzel együtt eltűnik az önbizalom minden cseppje is. Így nem történik előrelépés, nem történik fejlődés, de legalább az ego megint csendes. Közelebb lép az esély. Esély arra, hogy az alázat s a nyugalom egyszer visszatér.
Visszatérnek, mert szeretnek, feltétel nélkül. tudják, hogy együtt bármire képesek vagytok. Képesek bármire, amíg Egységben vagytok, de csak is addig. Ne feledd, nagyon érzékenyek. Bíznak benned, bíznak abban, hogy a következő lépések alatt talán az ego is meghallja őket, talán az ego is ráébred arra, hogy erőből, egyedül nem megy. És talán akkor már nem lesz szükség újabb kompromisszumra. Talán akkor megtörténhet a csoda, és végre tovább léphetek a megkezdett úton.
Hát ilyen az alázat, törékeny, érzékeny, megbocsátó.
Miért is adsz az emberek véleményére? Miért is fontos neked, hogy ki, mit gondol rólad? Nem számít. Hallasz ezt, hallasz azt és beletekeredsz a történetekbe. Ismét egy történet kellős közepén találod magad. Azt sem tudod, merre van a kiút. Már rossz a hangulatod, már rossz az egész napod. Fáradt vagy mintha lehúztál volna tizenkét órát egy bányában. Keresed, kutatod az okát. Miért ilyenek az emberek? Mert így nyernek energiát. Sok-sok energiát tőled és a többi hozzád hasonló embertől. Aki szintén képes beletekeredni bármilyen történetbe. Dühöngsz, mérges vagy. Keresed az igazad. Csak az a baj, hogy eközben rengeteg energiát vesztesz. Teljesen feleslegesen. Hiszen Te tudod milyen vagy, és akik szeretnek ők is tudják, milyen vagy.
Te tudod, hogy mit adsz, mit kapsz, mit érdemelsz meg. A többi nem számít. A többi csak pletyka, történet. Nem érdemes rá időt fecsérelni. Annál is inkább, hiszen mikor már jól beletekerted magad egy-egy történetbe, nagyon nehéz kijönni belőle. Már nem is akarsz vele foglalkozni, mégis mindig azon veszed észre magad, hogy már megint arra gondolsz. Ennél rosszabb már nem is lehet. Gondolkozz el egy picit. Mi történt? Valaki mondott valamit, amivel megbántott. Ennyi.
De ettől még süt a nap. Tele van az életed megannyi örömmel, és jóval. Lélegzel, mozogsz, beszélsz. Lásd meg a történeted apróságát, törpeségét. Lásd, hogy az élet szépsége, az élet adta lehetőségek mellett eltörpül. Ne adj az emberek véleményére. Adj pár ember véleményére. Válasz ki magadnak egy-két számodra hiteles embert, akikben bízol. Az ő szavukra adj, az ő biztatásukra, az ő tanácsaikra, az ő véleményükre. Csak is az övékre. Persze hallgasd meg a többit is, de szelektálj. Szelektálj, mielőtt újabb történetbe csavarnád magad.
Hit nélkül nem megy
Neki tudunk keseredni a mindennapoknak. Időnként úgy érezzük, hogy összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Vagy azt érezzük, mennyire magányosak vagyunk. Mennyire egyedül vagyunk, talán úgy érezzük, senki nem ért meg minket. Ilyenkor eszünkbe kell jusson, tudnunk kell a szívünkkel, hogy sohasem vagyunk egyedül. Mindig vigyáznak ránk. Mindig támogatnak minket odafentről. Csak időnként nehéz észrevenni. Nagyon sok segítőnk van, akik azon munkálkodnak, hogy könnyebbé tegyék az életünket. Persze a szabad akaratot szem előtt tartva.
Időnként piszok nehéz megőrizni a hitünket, de hit nélkül nem létezhet ember. Minden embernek szüksége van valamire, valakire akiben/amiben hihet. A hit erőssé tesz, bátorságot ad. Ne félj, ha időnként meginogsz. A fentiek ismernek, pontosan tudják, hogy mit érzel, mit gondolsz. Nem feladatuk a bíráskodás. Azért léteznek, hogy segítsenek, támogassanak, kísérjenek az utadon. Feltétel nélkül szeretnek. Hogy kik ők? Te tudod, hogy hogyan nevezed őket. Angyalok, Tündérek, Segítők, felsőbb Hatalmak, Isten, Univerzum, Mindenség. Mind veled vannak. Nem állhat, senki és semmi közétek, legfeljebb önmagad. Csak te vagy, aki elfordulhatsz tőlük, figyelmen kívül hagyhatod őket. Rajtad kívül senki nem fordíthat el tőlük. Éppen ezért nem érdemes önmagadon kívül keresned az okokat, ha éppen nem a helyes úton jársz.
Merj nyitni
Tudom, hogy vannak olykor pillanatok, órák. Sőt lehet, hogy vannak olyan napok is, mikor tudod, mit kellene tenni azért, hogy szabad lehess. Jól tudod, mit kellene tenned azért, hogy szabadon élhess. Mégsem teszed meg. Talán elgondolkodsz rajta: igen, de jó lenne. Aztán persze minden marad a régiben. Miért? Mert nem tudod, mit kezdj a szabadsággal. Nem tudod, mit kezdj a rengeteg felszabadult energiával, idővel. Feszültséget kelt benned az új. A régi, megszokott már nem zavar. Igaz, hogy megköt, rabláncra vett, de legalább már ismered. Az már a tiéd. Merj nyitni a világra. Merj nyitni önmagad felé. A szabadság csak messziről tűnik ijesztőek. Merd kitárni a szárnyaid, és repülj a szél hátán. Hidd el érdemes. Annyi szépség és gyönyörűség van, amit észre sem veszel. Úgy gondolod számodra elérhetetlen. Pedig, dehogy! Merj élni, merj álmodni. Mert csak így érdemes.
Bach-virágterápia
Hogyan tarthatjuk harmóniában szellemünket és testünket, ami által elkerüljük a betegséget: mert bizonyos, hogy a konfliktusoktól mente személyiség ellenáll a betegségnek.
Először nézzük meg személyiségünket!
Már részletesen beszéltünk annak szükségességéről, hogy megkeressük, és az ellentétes erények fejlesztése által kigyomláljuk a bennünk lakozó hibákat. E hibák hatására az Egység ellen cselekszünk és megtörjük harmóniánkat, amit Lelkünk Parancsainak követése által elérhetnénk. Hibáink, hiányosságaink kijavítása a már vázolt irányvonal alapján történhet, az egyenes önvizsgálat leleplezi azok valódi természetét. Spirituális vezetőink, őszinte orvosaink és közeli barátaink is segíthetnek valós önképünk kialakításában, de a tökélestes módszer mégis a szellemi béke és a meditáció, ha olyan atmoszférát teremtünk, amelyben lelkünk képes kívánságait közölni és irányítani minket, például hirtelen felismerések és iránymutatás formájában. Nagy problémáinkra félreérthetetlen válaszokat kapunk majd és hittel telve képesek leszünk a helyes úton maradni.
Ha megtaláltuk a hibát, gondoljunk arra, hogy a megoldás nem az ellene folytatott harc, a probléma sok akaraterővel és energiával történő elnyomása, hanem sokkal inkább az ellentétes erény állhatatos fejlesztése. Ily módon a hiba automatikusan eltűnik majd lényünkből. Ez a haladás és a rossz feletti győzelem igazi és természetes módja, ami ráadásul sokkal egyszerűbb és hatásosabb is, mint a hibák elleni harc. Ha harcolunk egy hiba ellen, azzal megsokszorozzuk erőit, jelenlétére koncentráljuk figyelmünket és így görcsöt okozunk, s a legnagyobb siker, amit elérhetünk, a probléma elnyomása: mindet korántsem kielégítő, hiszen az ellenség továbbra is a közelünkben van és egy gyenge pillanatban újra feltűnik. Akkor aratjuk le a valódi győzelmet, ha elfelejtjük a hibát, és tudatosan arra törekszünk, hogy a korábbi helytelen viselkedésünket lehetetlenné tevő erényt fejlesszük magunkban.
Ha például gonoszság van bennünk, nem elég ha azt mondjuk: – Nem akarok gonosz lenni!
Ha valódi együttérzést táplálunk magunkban embertársaink iránt, e tulajdonságunk lehetetlenné tesz minden gonoszságot, hiszen felebaráti szeretetünk miatt minden gonosz tettet ijedten elkerülünk majd. Itt nincs szó elnyomásról, és nincs többé elrejtőzött ellenség, mely csak az alakalomra vár, hogy támadhasson, hiszen együttérzésünk minden mások ellen irányuló cselekedetet lehetetlenné tesz és kigyomlál lényünkből.
Ahogyan korábban már láttuk, testi betegségeink fajtái materiális módon segítenek a mögöttük álló szellemi diszharmónia meglelésében. A siker további fontos feltétele az életkedv, és az, hogy életünket ne kötelességnek lássuk, amit minél több türelemmel kell elviselnünk, sokkal inkább sok kalanddal járó utazásnak tekintsük, mely valódi örömet okoz. Talán a materializmus egyik legnagyobb tragédiája az unalom kialakulása és a belső boldogság elvesztése. Azt tanítja az embereknek, hogy nehézségeiket földi örömökkel és szórakozással kompenzálják, ami nem nyújthat mást, mint elsődleges feledést.
Az unalom állapota felelős azért, hogy az általánosan ismertnél jóval több betegségünk van. És miután az unalom már gyermekkorban megjelenik, így a betegségek is kialakulnak már gyermekkorban. Nem léphetne fel ilyen állapot, ha felismernénk, Isteni mivoltunkat és földi feladatunkat, s osztályrészünk lehetne a tapasztalatgyűjtés és mások segítésének öröme.
Az unalom ellenszere a környezetünkre irányuló aktív és élő figyelem, az élet egész napos kutatása, az embertársainktól és az eseményekből való tanulás és a dolgok mögött meghúzódó Igazság felismerése, önmagunk elvesztése a tudás és tapasztalatgyűjtés művészetében, az alkalmak megragadása, amikor mindezeket mások érdekében felhasználhatjuk.
Ezáltal munkánk és szabadidőnk minden pillanatát betölti a tanulás vágya, a valódi dolgok, igazi kalandok és értelmes tettek iránti igény, s ha fejlesztjük e képességünket, azt fogjuk észrevenni, hogy ismét örülni tudunk a legkisebb eseménynek is, és mindaz, amit korábban unalmasnak és mindennapinak találtunk, jó alkalom a kutatásra és kalandra. Az igazi örömöt az élet egyszerű dolgaiban találjuk meg.
A belenyugvás, mely az élet útjának figyelmetlen utazójává tesz minket, számtalan káros befolyás előtt nyit ajtót, amelyek soha nem kaphatnának erőre, ha mindennapi életünket a szellem és a kaland öröme uralná. Arra kell törekednünk bárhol vagyunk is, hogy az egyhangúságot érdeklődés váltsa fel, az értelmetlen kötelességet a tapasztalás öröme, a hétköznapokat az emberiség és a Világegyetem nagy törvényeinek intenzív vizsgálata. Kalanddá kell változtatnunk életünket, amely teljesen leköti érdeklődésünket, ahol nem lehetséges az unalom, és az így megszerzett tudás alapján meg kell próbálnunk szellemünket Lelkünkkel is a Teremtés nagy Egységével összhangba hozni.
További alapvető segítséget hoz a félelem meghaladása.
A valóságban a félelemnek nincs helye az emberiség természetes birodalmában, mivel a bennünk lakó Isteni szikra, valódi önmagunk legyőzhetetlen és halhatatlan. Isten Gyermekeként nincs okunk a félelemre. A materilaizmus korában a félelem éppen olyan mértékben nő, amilyen mértékben földi vagyon tárgyainkhoz mérjük magunkat, hiszen ha ezek alkotják világunkat, akkor félni fogunk attól, hogy elszalasztjuk megszerzésüket, hiszen olyan múlandók, oly nehéz megszerezni és lehetetlen egy rövid szempillantásnál tovább birtokolni őket. Szükségszerűen, tudatosan vagy tudattalanul, állandó félelemben kell élnünk, mert legbelül tudjuk, hogy értéktárgyainkat bármikor elveszíthetjük és legfeljebb életünk rövid ideje alatt lehetnek a birtokunkban.
Manapság a félelem nagy szerepet játszik a betegség felerősítésében és a modern tudomány azáltal erősíti meg rémuralmát, hogy felfedezéseit, amelyek csupán féligazságok, a széles nyilvánosság elé tárja. A materializmus elfelejtette, hogy léteznek a fizikai sík felett is tényezők, amelyek hétköznapi életvitel mellett egyes embereket megvédenek vagy éppen fogékonnyá tesznek egy-egy betegségre. A félelem diszharmóniát okoz fizikai és energetikai szinten egyaránt, megnyitja az utat a betegségokozó csírák előtt. Csak azon gondolkozzunk el, hogyan lehet, hogy a legnagyobb járványok idején is voltak olyanok, akik kimaradtak? -ennek mi lehet az oka?!
S most forduljunk fizikai testünk felé! Ne felejtsük el, hogy a test csak a Lélek földi lakhelye, amelyben csak rövid időt töltünk, hogy érintkezhessünk a világgal, hogy tapasztalatot és tudást gyűjthessünk. Anélkül, hogy túlságosan azonosulnánk testünkkel, tisztelettel és gondoskodással kell kezelnünk, hogy egészséges maradjon és kitartson addig, míg teljesítjük feladatunkat. Soha egyetlen pillanatra sem lenne szabad túlságosan igénybe vennünk vagy túlerőltetnünk, s meg kellene tanulnunk lehetőség szerint minél kevésbé befolyásoltatni magunkat állapotától: egyszerűen lelkünk és szellemünk járművének és szolgálójának tekinteni, amelyet akaratunk irányít. Fontos testünk tisztán tartása, de még fontosabb a belső tisztaság. Együnk tiszta, tápláló ételeket, igyunk tiszta vizet, természetes bort. Ne aludjunk túl sokat, mert tudtunk ellustul. A ruházatunk legyen tiszta, könnyű, a hőmérséklethez szabott. A víz és napfürdők nagyon hasznosak az egészség és vitalitás fenntartásában.
Minden cselekedetünkben keressük az örömöt, és kerüljük a kételkedést, depressziót. Gondoljunk arra, hogy ezek nem is belőlünk erednek, hiszen Lelkünk csak az örömöt és a boldogságot ismeri.
Forrás: Talentumok.com
Szabadság nekem…
A szabadság megélése számomra olyan mintha szárnyalnék, madár lennék. Nagyon-nagyon könnyű vagyok, teljesen mezítelen, csupasz és tiszta. Örömérzés járja át a testem, nincsenek gátak, nincsenek korlátok. Minden elérhető, minden egy karnyújtásnyira van. Szárnyalok akár a madár a szél hátán. Nincs semmi rajtam kívül, és minden van. És minden úgy jó, ahogy van. Így kerek a világ. Ha magamba tekintek, ugyanezt látom belül is, nincs semmi és minden van. Üresség, és teljesség egyben. Ritkák sajnos ezek a percek, de ez a cél, ezt az érzést megtartani, fenntartani. Törekszem rá, hogy elérhessem, megélhessem, átélhessem, élhessem. Zsákok, terhek cipelése helyett. Ahogy haladok az úton egyre több és több batyut teszek le. Helyettük felszínre kerülnek újabb és újabb batyuk, hogy azok is letehetővé váljanak. Mi kell ahhoz, hogy egy batyut letehessek? Megértés, elfogadás, köszönet a tanításáért és elengedés. Ez a munka legnehezebb része az elengedés. Ragaszkodásom rabja vagyok. Azt hittem hosszú ideig, ha elengedem a terheket, nincs ami megtartson és felborulok. Hah, előbb talán fel kéne állni a súlyok alól.
Mi az élet értelme: ÉLNI, szabadon.
Családi Rend
Boldog, harmonikus élet alapja a családi Rend.
Származási rendszerünk, gyermekkori családunk adja életünk alapjait, a gyökereket. Szeretetet, a hitet és a biztonságot. Amíg ott nincs Rend, addig felnőttként nem tudunk működni. Gyökerek nélkül nem tudunk repülni.
Rendet kell tenni származási rendszerünkben. Mit is jelent ez?
A családállítás segítségével mindenki elfoglalja az öt megillető helyet. A kicsi, kicsi lesz, a nagy, nagy. A felnőttek, felnőttek lesznek, a gyerekek, gyerekek lehetnek. Elengedésre kerül a sok régi családi minta. Letevődnek, visszaadódnak a családi batyuk, terhek.
Vállalnunk kell a felelősséget önmagunkért, az életünkért. Ahhoz, hogy stabilan álljunk a nagyvilágban. Felelősséget vállalni azért, hogy legyen önbizalmunk, önmagunkba vetetett hitünk; ahhoz, hogy meg tudjuk élni a szeretetet a mindennapokban és ki is tudjuk mutatni azt. Végre a saját felnőtt életünket élhessük Ne gyermeki énünkbe ragadva próbáljunk tengődni a mindennapi életben. Egyenrangú párkapcsolatot szeretnénk, azt szeretnénk, hogy tiszteljenek a gyermekeink, részt vegyenek a családi életben. De amíg gyermeki énünkben éljük minden napjainkat, hogy várhatjuk el, hogy a másik – legyen az a párunk, vagy a gyermekünk – felnőttként kezeljen minket.
Elvágyódás
Elvágyódni annyi, mint a könnyebbik út felé lépdelni, a könnyebbik utat választani. Elszigetelődni mindentől és mindenkitől. Halottként létezni az élők között. Nem látni az élet adta szépségeket, lehetőségeket. Nem venni tudomást a feléd nyúló kezekről, a Mindenség felől áradó Szeretetről. Befordulva, begubódzva magadba, egyedül. Nehéz és súlyos vagy. Tele saját magad állította korlátokkal, hiedelmekkel. Elveszettnek és üresnek érzed magad. Fáradt vagy, belefáradtál az állandó küzdésbe, elfogyott az erőd. Most már mennél. Üres az életed, nincs senki és semmi, ami igazán itt tartana. Nincs bőség az életedben, mert nem az életet választod.
A bőség azoknál van, akik az életet választják, ahova be tud áramlani. Bőség szeretetből, életből, napsütésből, örömből, anyagi javakból. Mert nem hozol döntést. Könnyebb elzárkózni a felelősség elől, a megoldások elől. Ja azért tenni kell, mozdulni kell. Választani kell. Két világ közt lebegsz, nem vagy itt sem, de ott sem. Dönteni kell. Gondolod nehéz. Mondok valamit: Most vagy nehéz és súlyos, észre sem veszed, hogy saját magad préseled össze. Csak egy döntés, egy lépés. Válaszd az életet. Igen nehéz, de semmivel nem nehezebb, mint a súlyok, amik most rajtad vannak. Csak hozd meg a döntést. Válaszd az életet. Ahogy meghozod ezt a számodra nehéz döntést, megkönnyebbülsz. Tudom, nem könnyű, és tudom, hogy sok a visszahúzó tényező. De ezek csak a fejedben vannak.
Nézz belülre, nézz a szívedbe, a vihar már elmúlt, csak a csend és a nyugalom maradt. A többi a fejedben létezik. Próbáld meg szívből. Most azt mondod, nem tudod, hogyan kell. Csak engedd, hogy megtörténjen. Történhet-e rosszabb annál, ami most van? Nincs veszítenivalód. Vállalj felelősséget önmagadért. Köteleződj el önmagad felé. Nem mondom, hogy nincsenek rögök az úton. Vannak, de a rögök eltörpülnek az élet szépsége mellett. Az élet adta lehetőségek mellett, melyeket észre sem vettél eddig. Engedd el a fájdalmad, engedd el a régi mintákat, az otthonról, gyermek korból hozott sérelmeket. Felnőttél, a múlt elmúlt. Jogod van új, tiszta lappal, egy új életet kezdeni. Válaszd tudatosan az életet. Merj élni, merj tapasztalni. Ami már nem szolgál, merd elengedni.
Fedezd fel a napsütést, a madarak csiripelését, a lágyan fújó szél simogatását. Lásd meg az eléd táruló szépségeket, csodákat. Keress olyan értékeket az életedben, magadban, amik inspirálnak, amik előre lendítenek. Amikbe belekapaszkodhatsz. Biztos szeretsz kertészkedni, vagy gyerekek közt lenni. Talán vannak saját gyermekeid. Vagy szeretsz kirándulni, lehet, hogy varrni, vagy kézimunkázni szeretsz, vagy épp villanyt szerelni, vagy zenélni. De az is lehet, hogy segíteni szeretnél másokon, csak még nem tudod, hogyan fogj hozzá. Hogyan, mondod most, hisz a saját életedhez sincs erőd. Hidd el, hogy minden benned van.
Van elég erőd, csak rossz helyen kerested eddig. Keresd a szívedben. Annyian vannak még, akik azt érzik, amit most te érzel. Együtt sikerülhet, együtt sikerül. Találj valamit, ami igazán fontos számodra, amiben örömödet leled. Válaszd az életet, hisz tele van csodákkal és számtalan lehetőséggel, melyek csak rád várnak. Vedd észre, hogy saját magad korlátozod, bontsd le a falakat. Nem vagy egyedül. A Mindenség mindig támogat. Az élet egy drága ajándék, egy remek lehetőséget kaptál most itt e földi létben, tapasztalni, tanulni. Ezért vannak a kihívások. Lásd meg életed célját, értelmét. Merj segítséget kérni. Vedd észre a feléd nyúló kezeket. Nem vagy egyedül.
Hozd meg a döntést, válaszd az életet és megjelennek az életedben a jó dolgok is. Engedj nekik teret, hogy áramolni tudjanak.
elet-ter-kep.com 